Canberrába főleg az emlékek miatt mentünk, itt lakott a Tamás család 4 évig. Ezzel a poszttal a család legkedvesebb emlékeit szeretném felidézni: a jó kis Magna, az utcánk, az egyetemtől bérelt ház egy szuper környéken (Deakin), ami azóta eléggé puccos hely lett. Jártunk a Telopea Park sulinál, ahonnan rengeteg szép emlékem van. Vettünk egy teljes Mississipi Cheesecake-et is, a család nagy kedvencét!
Jó volt újra tizenévesnek lenni! 🙂

Vegyes képek két nap eseményeiről. Első nap Healesvilleből indulva a Maroondah Highwayen át Alexandraig jutottunk el. Itt egy térkép alapján létező ingyenes kempinget kerestünk meg egy kis folyó mellett. Egy kicsit nehezen lett meg, de végül ott volt és tényleg ingyen volt. Kicsit zavaró módon rajtunk kívül nem volt senki, de a táj mindenért kárpótolt. Ha kellene negatívumot említeni: a tehenek hangosak voltak :). Ez egy gyorsfolyású folyó volt így nem is fürödtünk, a leírás alapján itt pisztrángot lehet fogni amikor épp szezonja van.

Rákövetkező nap fel kellett hajtanunk az autóútig Benallahoz, nem volt közvetlen egyenes út a Kosciuszko Nemzeti Parkba. Itt este szintén kempingeztünk, megint csak egy patak mellett. Ez már sokkal népszerűbb hely volt és itt fürödtünk is a patakban, ami meglepően kellemes hőmérsékletű volt. Sőt itt már nem tehenek, hanem kenguruk voltak a szomszédaink, a tisztáson legalább 40-50 legelészett az este :). A Kosciuszko szép volt, de nem sétáltunk benne, csak átautóztunk rajta. Az egyik síközpontot is érintettük, az ilyenkor nyáron a hegyi bringásokat és a túrázókat szolgálja ki (a felvonók is üzemelnek). Volt rengeteg országútis is: egy öreg bicajos úr pont akkor ért fel a Dead Horse Pointra (1582m) amikor mi is és megjegyezte, hogy örül, hogy nem Dead Cyclist Pointnak hívják :).

Melbournetől északkeletre Healesville-ben van egy állatpark, ahol elég nagy területen, sok ausztrál őshonos állatot lehet megnézni. A jobban sikerült képeken kívül (amiket feltöltöttünk) láttunk még koalákat közelebbről, de csak aludtak egy-egy facsonkon, így ők nem voltak olyan izgalmasak. A hüllőházban viszont izgalmasat láttunk, egy barna kígyó fogyasztotta el éppen az ebédjét, egy egeret, amit egyben próbált lenyelni. Állítólag ez olyan mintha egy ember egy görögdinnyét tudna egészben lenyelni. Láttunk még ezen kívül platypust is (kacsacsőrű emlőst) de őket nem tudtuk lefotózni, mert félhomály volt a medencéjüknél és nagyon gyorsan úsztak.

A madárbemutatót szerencsére megtartották a nagy hőség ellenére is, így láttunk néhány szép ragadozómadarat repülni, sőt egyet még vízben halászni is. Volt egy ügyes beszélő papagáj is, aki egy plakát kinyitásával hívta fel a látogatók figyelmét arra, hogy vásároljanak 100%-ban újrahasznosított papírból készült WC papírt. A Wipe for Wildlife kampány szerint Ausztráliában állítólag évente több millió fát húznak le a WC-n. Hasonló felhívás szólt például a mosdóban is, elég vicces és szokatlan volt!

A látogatásunk pont az első igazán meleg nyári napra esett (volt legalább 35 fok), így az állatok is és Andris is nehezen viselték a körülményeket. Az utolsó képen látható dingópáros egyik tagjával Andris nagyon együtt érzett, majdnem bement és befeküdt mellé a kőhíd alá! 🙂

2015 első napján felmentünk Melbourne legmagasabb épületének, az Eureka toronynak a 88. emeletére. Majdnem 300 méter magasan van a kilátószint, padlótól plafonig, 360 fokban üveggel, ráadásul van egy kis kinti rész is, ahol meg lehet tapasztalni a szelet.

Az épületnek egészen nagy kilengése van, ettől a mozgástól mi sajnos elég hamar rosszul lettünk. Jó, hogy még most kiderült, milyen lehet annak aki megveszi a luxuslakást a 92. emeleten, majd rájön, hogy nem bírja a gyomra az épület mozgását, így el kell költözzön :). A gyomrunkat egy-egy fagyival nyugtattuk meg.

Ennek az árát a jegypénztáros lánynak köszönhettük, ugyanis, miután kiderült, hogy budapestiek vagyunk, a lány teljesen belelkesedett, hogy Budapest milyen jó hely, mennyire jól érezte magát ott és hogy a Szimpla, hát az felejthetetlen :). A nagy lelkesedés közepette beütött nekünk $8 kedvezményt. Milyen jó, hogy vannak romkocsmák Pesten, amit nagy számban látogatnak a külföldiek :). A kilátóhoz tartozik egy rendezvény terem is a 89. emeleten, a dolgozók ott ünnepelték a Szilvesztert, nem lehetett rossz innen a tüzijáték!

A szilvesztert főleg gyaloglással töltöttük :). Egy idő után már kezdtük unni és gondoltuk, hogy beülünk valahova egy italra (az utcán tilos volt az alkohol fogyasztás). Ez viszont némi nehézségbe ütközött mert a helyek nagy részén privát illetve egész-estés-belépős partik voltak. Így ezt a projektet feladtuk és folytattuk a gyaloglást. Végül a Yarra folyó partján középtájban állapodtunk meg. A tűzijáték egész jó volt, mondjuk messze nem olyan látványos mint Sydneyben. Több ház tetejéről lőtték egyszerre, mi vagy 8-at is láttunk, valószínűleg volt több is. Mindenütt ugyanaz volt a program, így nagyjából mindegy volt melyiket látja az ember. Annyiban jó volt a helyünk, hogy volt párszor szinte nappali világosság a sok párhuzamos robbanás miatt.

Lassan végére érünk a Melbourne-i posztoknak és még nem ejtettünk arról szót, hogy Melbourne a világ legélhetőbb városa. Valószínűleg nem sok értelmük van ezeknek a kimutatásoknak (egyébként legutóbb Bécs volt a második helyen), de Melbourneből tényleg kinézhető, hogy megnyerjen egy ilyet. Tele van sport eseménnyel, jó a közlekedése (rengeteg villamossal), tiszta és úgy általában is jól néz ki. Szilveszterkor különösen jól volt megszervezve a villamos, este hattól ingyenesen lehetett használni és hajnalig 3-ig jártak. Mi jól éreztük magunkat és így utólag jobban értékelem a szép napos időt amink volt (most épp zuhogó esőben szerkesztjük a bejegyzést).