Második sznorkelezős túrán a nagy hajót kicsire cseréltük. Egy 25 fős 500 lóerős motorcsónakkal mentünk ki a Hook szigethez sznorkelezni, sajnos a sok esőzés és a magas árapály miatt nem volt tökéletes a víz tisztasága. Ilyenkor kell neki egy 3-4 nap, mire kitisztul. Ennek ellenére megint láttunk teknőst, nagy halakat is, illetve rengeteg apró színes halat és korallt. Szerencsére nem voltak medúzák, jobban élveztük mint a Lady Musgrave lagúnában. A víz alatti felvételeket Will készítette, aki útközben is szórakoztatott minket. Pont olyan, ahogy a kép alapján elképzelitek, legyen elég annyi, hogy az ‘I need a dollar’ című számmal indította a hajón a zenét.

Az úszós részt a strandolós követte, a Hook szigetet elhagytuk és a Whitsundayen (a legnagyobb sziget) kikötöttünk a Hill Inlet Lookouthoz. Nagyon jó volt, hogy egy hátsó öbölből mentünk fel a kilátóba, így először fentről láttuk meg a Whitehaven Beachet és a hosszú keskeny öblöt. Nagyon tiszta kvarchomok az egész, így a homok egyáltalán nem volt meleg és jó volt a tapintása is. A parton ebédeltünk, majd több mint egy órát sétáltunk a sekély vízben. Egy csomó kis cápát láttunk (veszélytelenek), ráják is vannak, de sajnos abba nem botlottunk bele.

Visszafele úton elég nagyok voltak a hullámok, Sarah nyomta neki rendesen, siettünk, közeledett egy vihar. Mielőtt beértünk a kikötőbe egyik pillanatról a másikra lett 10 fokkal hidegebb a levegő, szerencsénkre az eső még azt is megvárta, hogy beüljünk a kisbuszba és csak utána kezdett el esni.

Kis előzetes képsorozat Shute Harbour környékéről. A képeken a Whitsunday szigetcsoport egy része látható, összesen 74 szigetből áll, egyik jobb mint a másik. Mindössze három sziget lett beépítve (Hamilton, Hayman és Daydream), a nagy része természetvédelmi terület. Amennyiben az eladó telekre pályáztok, úgy kell hívni a számot otthonról, hogy +61-749-487-900 :).

Ideje volt begyújtani a rakétákat és továbbindulni észak felé, különösképpen azért is, mert egy óriási trópusi vihar alakult ki a környéken. Ennek a viharnak pont a közepében voltunk és miután kiadták az áradásveszély figyelmeztetést és több útszakaszt lezártak, kicsit megijedtünk. Szerencsére az egyes számú főúton nagyobb probléma nélkül tudtunk haladni északnak, igaz, helyütt nagyon fárasztó volt, alig láttuk a lezúduló víztömegtől a felfestést. Igazán csak egy helyen volt állóvíz az úton, egy kereszteződésben, ahol eleve lassan haladtunk. Délutánra szerencsére elállt az eső, sikerült kijutni a felhőrendszer alól, így a napi távot (500 km-t) koraestére abszolváltuk.

Kilátogattunk egy szigetre a korallzátony déli részén. Ez a rész kicsit más mint az északabbi szakasz, itt több különálló lagúnával körülvett sziget található. Az északi részen jóval sűrűbb a zátony és nem alakultak ki ilyen korall szigetek. A leírások alapján nem tudtunk dönteni, hogy a három elérhető szigetből (Heron, Lady Elliot és Lady Musgrave) melyiket veszi körül a legszebb vízi világ, nagyjából egyformának írták őket a neten, így a legolcsóbban megközelíthető mellett döntöttünk.

A Lady Musgrave elég hányattatott sorsú sziget volt, de azért nagyjából megúszta az elmúlt száz évet. Most csak egy komfortmentes kemping található rajta, ahol maximum 40 ember szállhat meg egy-egy éjszaka során. Megpróbálkoztak a guano bányászásával ezen a szigeten is, de itt szerencsére nem voltak annyira hatékonyak mint a Lady Ellioton: ott ugyanis egy jó métert lebányásztak a szigetből. Most már szerencsére védett a sziget, sőt február-márciusban még kempingezni sem lehet a teknősök kikelése idején. Hogy miért volt érdemes guano bányászással foglalkozni az a következő videóból ki is derül:

A szigettúrát nagyon élveztük, teljesen különleges volt a táj a talajtól kezdve, ami csak apróra tördelt korall. Ezt a táptalan talajt a madarak trágyázták használhatóra, illetve ők hordák ki rá a pinsonia fák magvait is. A pinsonia fák nagyon könnyűek, szinte szivacsszerű az állaguk, így tudnak minél több esőt megtartani, a talaj erre alkalmatlan itt. Több tízezer madár él a szigeten, egy részük Szibériából repül ide költeni. Miután felhizlalták a fiatalokat visszarepülnek, szerintünk nem éri meg, dehát ők tudják :).

A sznorkelezést nagyon élveztük a rengeteg medúza ellenére is. Teljesen veszélytelen apró medúzák voltak, ezek a teknősök kedvenc eledelei. Változatos volt az élővilág és második próbálkozásra sikerült teknőst látnunk! Lent ült a víz alatt egy korall közepén. Sajnos a látási viszonyok nem voltak tökéletesek a vízben, de így is élvezhető volt. Első körben még simán úsztunk a korallok felett, a másodikban viszont nagyon lecsökkent a vízszint, így volt egy pont, hogy épphogy ki tudtunk csak úszni a korallzátony fölül. Félelmetes volt, nagyon kell figyelni, mert könnyű tönkretenni a korallt. Sajnos mi is láttunk gondatlan fürdőzőket, akik észre sem vették, hogy a békatalpuk leér már a korallra. Bele sem merek gondolni, hogy a kínai csapat, akik utánunk mentek még be a vízbe mit műveltek vajon. Legyen elég annyi, hogy az egyikük fején fordítva volt a búvárszemüveg 😀 (az orrész állt felfele), nem is gondoltunk rá, hogy ezt el lehet rontani :).

Brisbane is az elítélteknek köszönheti létrejöttét :). Itt volt Sydney után a második elítéltekből álló kolónia, amely 1824-ben alakult. A szabad emberek 1842-től költözhettek csak be a környékre. Ne kérdezzétek tőlünk, hogy ez annó, hogy működött, mert fogalmunk sincs, de kíváncsiak lennénk rá :). Otthon ezzel szoktunk ugye viccelődni, hogy a rabok leszármazottai élnek itt, de ez egyébként nem is vicc. Ma már divat visszavezetni a származásodat egy-egy elítélt ük/dédszülőhöz.

Méretében szinte pontosan Budapestnek felel meg, kb 2 millió ember él a városban és 3 millió a vonzáskörzetében. Ennek köszönhetően bizonyos szempontból még kellemesebbnek is tűnt, mint Melbourne vagy Sydney, azok ennél simán kétszer nagyobbak voltak. A hasonlóság itt nem áll meg, a Dunához hasonlóan Brisbanet is szépen kettéosztja a Brisbane folyó, amely szemre méretében is hasonló. Persze ezt nem szabályozták úgy meg, illetve a rakpartok sincsenek úgy kiépítve árvíz ellen. Ez az elmúlt időszakban többször is gondot okozott, de így legalább jól néz ki, amikor nem árad.

A folyónál maradva, nagyon pöpec a hajós tömegközlekedésük! Van egy, a turistás helyeket összekötő ingyenes hajójárat, ezt mi is kipróbáltuk és tök jó volt. Pontosan jár és egész gyakran a kishajó, sőt mi több, a bringát is fel lehet vinni a hajóra. A kisebb hajókon kívül vannak nagyobb, gyors katamaránjai is a BKV-nak, amik a város távolabbi kerületeiből hozzák be az utasokat.

Brisbane azért is jó élmény volt, mert véletlenül belebotlottunk egy folyékony nitrogénes fagyizóba! A folyékony nitrogén segítségével a szemed előtt készítik el a fagyit, ami tényleg nagyon selymes állagú lesz. Az ízével nem voltunk kibékülve, nem volt elég jó az alapanyag és talán túl édes volt. De a technika jól működött, meg kéne csinálni otthon is :).