USA utunkhoz hasonlóan megcsináltuk a pénzügyi számításokat. Nem biztos, hogy könnyen követhető lesz 🙂 . Ahol Ausztráliáról van szó ott az árak AUD-ban értendőnk (átlagárfolyam 217,87Ft), ahol az USAról ott USD-ben (átlagárfolyam 266,82Ft). Persze a két út között már eltelt két év és a szezonok sem pont ugyanúgy jöttek ki, de azért az árak összehasonlíthatóak.

Szállás: $58/nap a csalós átlagár. Azért írjuk, hogy csalós mert 11 éjszakát töltöttünk ismerősöknél és még így is tök magas összeg lett, az amerikai út $39-os értékéhez képest. Mind a kétszer az éjszakák felét töltöttük fizetős szálláson. Most 24 estét töltöttünk szállodában, ezek átlagára $107 lett. Kocsiban 11-et aludtunk, 8-at ingyen, 3 éjszakát fizetős kempingben. Ez összesen 46 este kint, még ezen felül elveszítettünk 3 naptári estét valahol a repülőkön 🙂 .

Autózás: $69/nap volt a Holden kombi bérlése. Most csak 8486km-t vezettünk (naponta 212km), a kocsi fogyasztása pedig jóval több lett mint a Prius 4,67l-e, a V6-os 286 lóerős Holden szinte egészen pontosan 2x annyit fogyasztott: 9,33litert/100km. Az átlagos benzinárunk $1,21/liter lett, ez forintban 264Ft/liter. Rendesen szórt az ár, a legolcsóbb tankolás februárban Sydneyben $0,965/l volt, a legdrágább pedig a két ünnep között a Great Ocean Road-on $1,399/l. A városokban mindig jóval olcsóbb volt, illetve szerencsénk volt mert jó sokat csökkent az olaj ára még indulás előtt, de még út közben is.

Kaja: $34/nap az összes bevásárlás és kaja összege. Ebben nincsenek benne az egyéb útiköltségek, ajándékok és hasonlók. Itt nem volt nagy különbség Amerikához képest, gyakorlatilag ugyanennyire jött ki. Most is sóherek voltunk (összesen háromszor ültünk be rendes étteremnek nevezhető helyre), úgy tűnik ez ennyibe kerül, nem jön ki olcsóbban.

Programok: no itt ugrottunk egy jót, az amerikai $25/nap helyett $43 lett az átlag. Mondjuk nem csoda, hiszen a korallzátonyt nem lehet és nem is érdemes olcsón megúszni 🙂 (értitek, megúszni, bocsi 😀 ).

Repjegyek: ezt szokta még mindenki kérdezni, a Budapest-Sydney út 395e Ft/fő-re jött ki. A belső Cairns-Sydney járat csak 42e Ft/fő volt, ami nem rossz hiszen ez önmagában is egy három órás út volt.

Viszonylag nagyobb adag pénz elment ruhákra, ajándékokra, mobil internetre és egyéb vegyes költségekre. Ami meglepő, hogy összesen $12-t költöttünk parkolásra, szinte mindenütt meg lehetett oldani ingyen!

Ezzel a bejegyzéssel végetér a nAUSzút sorozat. Reméljük egyszer még eljutunk erre a kontinensre, van még látnivaló bőven. Kati például nem vitt el a Northern Territoryba (tudom tudom, esős évszak…) 🙂 !

Időnk elég nagy szeletét töltöttük autózással, így nem meglepő, hogy rengeteg útmenti jelzőtáblával találkoztunk. Lelkesen fotóztam ezeket és amikor idejében kiszúrtam egy-egy érdekesebb táblát, akkor Andris még lassított is nekem, hogy jobban sikerüljön a kép. Volt hogy meg is álltunk! 🙂
A gyűjteményből egy tábla hiányzik nagyon, a Baktérítő jelzőtáblája, amivel sajnos nem találkoztunk Rockhamptonban.

Utolsó napon egy laza 3 órás belföldi repüléssel visszatértünk Sydneybe Cairnsből. Ez kb egy Malaga-Budapest járatnak felel meg :). Gondosan megválasztott helyen ültünk, aminek aztán élveztük is a gyümölcsét: a teljes belvárosi panorámát leszállás közben!

Repülés előtt sikeresen leadtuk a nagy automata kombinkat, majd felvettünk Sydneyben egy kézi váltós apró Nissan Micrát. Már nagyon vártam, hogy milyen lesz bal kézzel váltani :)! Hirtelen ki is derült, hogy mennyire megszoktuk közben már az erős autót, a Micra az emelkedőkön már nem bírt rendesen gyorsulni, vicces volt a kontraszt. A váltással egyébként nem volt nagy gond, de azért az automatával egyszerűbb volt az élet.

A délután-estét kocsis bóklászással töltöttük. Első ötletként a Bondi Beachre indultunk el, hogy szörfözzünk még egyet. A dugók miatt viszont ehhez már túl későn értünk oda, de talán nem is baj, mert a hullámok nekünk még félelmetesen nagyok voltak. Egyébként pont egy szombati nap volt, így hatalmas volt a tömeg, megállni alig lehetett. Továbbálltunk egy Kati által véletlenszerűen kiválasztott öbölmenti zöld színű rész fele :). Ez volt Shark Bay ahol találtunk egy nagyon aranyos kis strandot, cápahálóval körbevéve. Tartozott hozzá még egy régi fürdőház is, ahol át lehetett öltözni. A strand tele volt helyi kisgyerekes családokkal, jó volt a hangulat.

Hazafele menet éppen útba esett az Operaház is, úgyhogy nem hagyhattuk ki, hogy megálljunk még egyszer. Sajnos eltököltem egy pár percet helykereséssel, így a legjobb utolsó napsugarakat csak a kocsiból kaptuk el. Talán azért a többi naplementés kép sem lett rossz :).

Cairns környékén a Nagy Korallzátony mellett a Daintree Nemzeti Park esőerdői a fő látnivaló. Ez a Wet Tropics (azaz nedves trópusok) Világörökség részét képezi. Első találkozásunk az itteni esőerdővel a Mossman Gorge-nál volt: itt több helyen lehet csobbanni a patakok kristálytiszta és hűvös vizében. Elindultunk egy 2 kilométeres körsétára az esőerdőben, majd amikor a legtávolabbi pontján jártunk a körnek, elkezdett dörögni az ég. Nem vettük komolyan, inkább megáztattuk a lábainkat az egyik kis medencében. Amikor már éreztük, hogy ennek fele sem tréfa, továbbindultunk, hogy a maradék 700 métert megtegyük a bejáratig. Esélyünk sem volt, hamar rákezdett az eső és a fák sem fogták fel a vizet: olyan érzésünk volt, mintha dézsából öntötték volna a meleg fürdővizet. Igazából vicces volt a helyzet, mert miután már bőrig áztunk, nem volt kellemetlen az eső, csak az zavart, hogy a hátizsákunkban ott voltak az útleveleink is. Egy esernyős turistacsoport segítségével átrendeztük a táskánkat, így szerencsére végül nem ázott el semmi. Másnap kicsit rakoncátlankodott a fényképezőgépünk, de szerencsére hamar életre kelt.

Az utunk utolsó teljes napján nem bírtuk ki, hogy ne menjünk el a partmenti út legészakibb pontjára, Cape Tribulationbe. Itt ér véget az aszfaltozott út, innen már csak terepjáróval lehet továbbmenni, Cooktownig. Az elején unalmas cukornád ültetvények között haladtunk, majd átkompoztunk a Daintree folyón az esőerdőbe. Kivételesen a kompon adtak térképet is, így tudtuk végre, hogy mi merre lesz. Ezen a szakaszon több helyen is vannak ingyenes kiépített sétautak, amik egész jók voltak. Egy kivételével végigjártuk őket, elég is volt az esőerdőkből a végére :). Itt is mindenütt ki volt téve a krokodilveszély tábla, ezért kicsit meg is ijedtünk amikor hangokat hallottunk a mocsárból az egyik fapallós úton. Hamar kiderült, hogy három vaddisznó volt. Ez már a nap harmadik ilyen esete volt, az előző strandnál egy goanába botlottunk :). A nap pedig úgy kezdődött, hogy láttunk olyan 15 méterre tőlünk egy kasszovárit is, ami állítólag tényleg veszélyes lehet. A kasszovári egy struccszerű röpképtelen madár, tud agresszív lenni, ilyenkor védekezni kell. A legjobb egy táskát magunk elé rakni, vagy elbújni egy fa mögé :). Szerencsére mi vettük észre őt és nem fordítva :).

Van ezen az úton egy nagyon szép fekvésű fagyizó is, mindenkinek javasoljuk, hogy próbálja ki a különleges trópusi gyümölcsökből készült fagyit. Itt helyben termelik őket, meg is lehet nézni a fákat a kertben. A hölgy előttünk éppen egy jackfruitot bontott ki, így végre meg tudtuk kóstolni, jó ízű volt!

Port Douglas kikötőjéből az úton harmadszor is kihajóztunk a Nagy Korall Zátonyra, de most egy speciálisan sznorkelezésre (könnyűbúvárkodásra) és búvárkodásra szakosodott hajóval. A SilverSonic hajó az Agincourt Zátonycsoportra, a korallzátony keleti határára viszi ki a búvárokat. Erről azt olvastuk, hogy itt a legszebb a korall élővilág, mivel itt még nem fakította ki a szárazföldről bemosott, a cukornád termeléséhez használt műtrágya és permetszer.

A nap során három különböző ponton állt meg a hajó, parkolás után leengedte a hátsó deck egy részét a vízbe, ahonnan kényelmesen be lehetett toccsanni. Ilyenkor nyáron a tengervíz 28-29 fokos, emiatt ezen a vidéken sok lehet a medúza, amelyek közül néhány akár életveszélyes is lehet. Emiatt kizárólag teljes testet fedő vékony kezeslábasban mentünk be a vízbe, ez a ruha nem csak a medúzák ellen, hanem a nap ellen is ideális védelem volt. Nekünk óriási szerencsénk volt, mivel egy optimális napot fogtunk ki, sütött a nap és a víz olyan tiszta volt, hogy simán leláttunk 7-8 méteres mélységbe.

Befizettünk egy-egy félórás vezetett búvárkodásra, így rögtön az első helyen azzal kezdtük, hogy a nagy palackkal a hátunkon csobbantunk. Szép lassan, egy kötél mentén haladtunk egyre mélyebbre, majd elhagytuk a kötelet és szabadon úsztunk. Sajnos Kati még azzal volt elfoglalva, hogy a bal fülében nyomáskiegyenlítsen, mikor Andris arra koncentrált, hogy jól mutasson a teknős mögött :). Még jó, hogy a fotós srác pont azt mondta merülés előtt, hogyha ott van ő meg a teknős, akkor menjünk oda, bár hozzátette, hogy azért ez az első merülésen úgysem jön össze :).

A búvárkodás után még volt egy kis időnk a “megszokott” pipás úszkálásra, majd egy rövid továbbhajózás után megálltunk a második ponton, ahol egy kb. 20 méter magas vízalatti hegy mellett sok, nagy ezüstösen szikrázó hal úszott. Volt egy nagyobb kiterjedésű korallzátony is, ami mellett hosszában úsztunk, megfigyelve a tenyérnyi halak mindennapi életét és civakodásait is. A harmadik megállónál a búvárokat “kidobtuk” hamarabb, majd a hajó beparkolt egy következő zátonyszakasz mellett. Itt volt szerencsénk bébicápákat látni, teknőssel úszni és együtt levegőzni a vífelszínen és megszámlálhatatlan mennyiségű kis és nagytestű halat látni. Kati még látott egy csapat kisujjméretű halat, akik kiugorva a vízből menekültek valami elől. Iszonyatosan élveztük a vízfelszínen úszkálást, különösképpen, hogy ilyen meleg és tiszta volt a víz. Épp amikor már teljesen elköszöntünk a zátonytól és úsztunk a hajóhoz, hátulról érkezve elhúzott 15 centivel a hasunk alattunk egy jó erős méteres Napóleon hal. Kicsit betojtunk :). Aztán kiderült, hogy barátságos hal, szokták is etetni ha előkerül.

Port Douglasból az út Palm Cove-ig (ahol az utolsó három estére volt szállásunk) pedig maga a mini Great Ocean Road. Tényleg nagyon szép út, sok szakaszán végig a part mellett halad. A rákövetkező napokban még egyszer megtettük az utat fel és alá, mikor Cape Tribulationbe mentünk, de az már a következő poszt része :)!