Az úton az éjszakák több mint felében az autóban aludtunk (összesen 20szor), ezen esték nagyobb részén vagy nem teljesen szabályosan az út mellett vagy a hivatalos autópálya pihenőben “parkoltunk”. Sajnos a sima útmenti parkolást szinte mindenütt tábla tiltja, így ilyen helyeket nagyon nehezen tudtunk elcsípni. Hát ez az egy részlet volt igazából zavaró az utunk során, ilyennel Európában gyakorlatilag nem találkoztunk. Mondjuk az autós utazásnak kint sokkal nagyobb múltja van, így jobban védekeznek a hobók ellen.
Az autópálya pihenők nem sokban hasonlítanak az M3-on lévő üres pihenőkre. Itt este szinte mindig több autó állt és reggel többször néztünk össze szintén ott ébredőkkel, akár fogmosás közben :). Az autópálya pihenőben alvás nem csak költséghatékony, hanem időhatékony is – nem kell időt tölteni szálláskereséssel és ide késő éjjel is be lehet esni, ráadásul a papírtérképünk jelölte is immel-ámmal ezeket, így lehetett tervezni velük. Az csak eleinte zavart, hogy ezekben a pihenőkben volt tábla, hogy maximum épp hány órát lehet parkolni (2 és 8 óra között változott ez az érték), mi azzal nyugtattuk magunkat, hogy nem vagyunk igazi lakóautók, így ránk nem vonatkozik a szabály 🙂 (na az itteni lakóbuszok és vontatmányaik is megérnének egy külön posztot…). Szerencsére ezt az a néhány rendőrautó is úgy gondolta, amiket láttunk helyütt még lefekvés előtt, így mindig nagyon jól aludtunk!
Ezen felül a maradék 8 este kempingbe tértünk be. Volt, hogy az utolsó helyet csíptük el, volt hogy szinte csak mi voltunk, de például a Yellowstone nemzeti parkban a neten foglaltuk le előre a helyünket. A nemzeti park felügyelet által kezelt kempingekben elég nagy terület jut minden társaságnak, ráadásul a területért és nem fejenként kell fizetni. Legtöbbször egy borítékot kell kitölteni az adataiddal és a pénzzel és azt dobni a becsületkasszába. Volt olyan kemping/parkoló, ahol alig tudtam beszuszakolni a borítékot a pénzzel. 🙂 A szolgáltatások elég változóak: zuhanyzóval nem találkoztunk és a lehúzós WC sem feltétlenül alap, de papír van és a pottyantós rendben van tartva. A kanyonvidéken, eldugott völgyben vagy az erdő közepén lévő kempingekben ivóvíz sem mindig volt. Annyi biztos, hogy a helyhez járt egy kisebb-nagyobb parkolóplacc, egy jó nagy asztal, egy tűzrakóhely és hely a sátornak is.
Ja és el ne felejtsük, a Kings Canyon nemzeti park kempingjében a helyhez járt egy medvebiztos fém szekrény is (2. kép), ahova azt tanácsolták, hogy minden ennivalónkat helyezzünk el, mert a medvék akár a kocsiba is képesek betörni. Mi nem akartunk éjjel medvecsemege lenni, így kipakoltuk a kajánkat a szekrénybe, ami sajnos nem volt hangyabiztos így a finom konzerv kukorica maradékát már nem mi ettük meg.
Andris körbejárt az egyik kempingben és készített egy nem túl izgalmas dokumentumfilmet is:
A szarós posztban írtuk, hogy mégsem akarunk lefényképezni egy WCt, de végül csak levideóztunk egyet 🙂