2015 első napján felmentünk Melbourne legmagasabb épületének, az Eureka toronynak a 88. emeletére. Majdnem 300 méter magasan van a kilátószint, padlótól plafonig, 360 fokban üveggel, ráadásul van egy kis kinti rész is, ahol meg lehet tapasztalni a szelet.

Az épületnek egészen nagy kilengése van, ettől a mozgástól mi sajnos elég hamar rosszul lettünk. Jó, hogy még most kiderült, milyen lehet annak aki megveszi a luxuslakást a 92. emeleten, majd rájön, hogy nem bírja a gyomra az épület mozgását, így el kell költözzön :). A gyomrunkat egy-egy fagyival nyugtattuk meg.

Ennek az árát a jegypénztáros lánynak köszönhettük, ugyanis, miután kiderült, hogy budapestiek vagyunk, a lány teljesen belelkesedett, hogy Budapest milyen jó hely, mennyire jól érezte magát ott és hogy a Szimpla, hát az felejthetetlen :). A nagy lelkesedés közepette beütött nekünk $8 kedvezményt. Milyen jó, hogy vannak romkocsmák Pesten, amit nagy számban látogatnak a külföldiek :). A kilátóhoz tartozik egy rendezvény terem is a 89. emeleten, a dolgozók ott ünnepelték a Szilvesztert, nem lehetett rossz innen a tüzijáték!

A szilvesztert főleg gyaloglással töltöttük :). Egy idő után már kezdtük unni és gondoltuk, hogy beülünk valahova egy italra (az utcán tilos volt az alkohol fogyasztás). Ez viszont némi nehézségbe ütközött mert a helyek nagy részén privát illetve egész-estés-belépős partik voltak. Így ezt a projektet feladtuk és folytattuk a gyaloglást. Végül a Yarra folyó partján középtájban állapodtunk meg. A tűzijáték egész jó volt, mondjuk messze nem olyan látványos mint Sydneyben. Több ház tetejéről lőtték egyszerre, mi vagy 8-at is láttunk, valószínűleg volt több is. Mindenütt ugyanaz volt a program, így nagyjából mindegy volt melyiket látja az ember. Annyiban jó volt a helyünk, hogy volt párszor szinte nappali világosság a sok párhuzamos robbanás miatt.

Lassan végére érünk a Melbourne-i posztoknak és még nem ejtettünk arról szót, hogy Melbourne a világ legélhetőbb városa. Valószínűleg nem sok értelmük van ezeknek a kimutatásoknak (egyébként legutóbb Bécs volt a második helyen), de Melbourneből tényleg kinézhető, hogy megnyerjen egy ilyet. Tele van sport eseménnyel, jó a közlekedése (rengeteg villamossal), tiszta és úgy általában is jól néz ki. Szilveszterkor különösen jól volt megszervezve a villamos, este hattól ingyenesen lehetett használni és hajnalig 3-ig jártak. Mi jól éreztük magunkat és így utólag jobban értékelem a szép napos időt amink volt (most épp zuhogó esőben szerkesztjük a bejegyzést).

Nagyon közel laktunk az F1-es pályához, úgyhogy egyik délután be is hajtottunk rá! Maga a pálya gyakorlatilag bent van a városban (a központtól max 5 kmre légvonalban, de talán még annyi sincs). Szépen el is van rejtve, ilyenkor egy közpark formáját veszi fel, nem volt könnyű észrevenni, hogy már tényleg a pályán autózunk :). A legfurcsább az volt, hogy igen szűk még így személyautóval is, nemhogy az F1-es autókkal (olyan három sáv széles az egész).

Szépen körbementünk, meglett a célegyenes és a boxutca is. A célegyenest sajnos telerakták műanyag elterelőkkel, hogy ne legyen nagy a csábítás gyorsulási versenyhez :). Leparkoltunk és átsétáltunk a boxutca területére, nagyon fura volt ilyen üresen és csendben az egész, ilyenkor szinte csak bringások használják edzésre az aszfaltot. Nehéz elképzelni, hogy ehhez képest mi lesz itt március 12-én amikor megkezdődik a 2015-ös szezon :)!

Igazából csalás a cím, mert egyszer már elsüvítettünk Melbourne mellett amikor a Great Ocean Roadra tartottunk :). Másodjára már meg is álltunk és beköltöztünk 3 estére. Itt már tényleg airbnb-s szállásunk volt, egy maláj lány lakásában szálltunk meg. Ő épp nem volt otthon, csak az anyukája :). Volt egy tágas és szép tiszta külön szobánk, illetve használhattunk minden mást (nappali, fürdő, konyha) közösen. Sőt még volt a lakásban egy kutya és egy macska is (sok vizet nem zavartak).

Másnap bejártuk a környéket, nagyon barátságos városrészek voltak a közelünkben. Főleg South Yarra és Prahran környékét autóztuk és sétáltuk be. Olyan igazi hangulatos kisvárosias részek voltak ezek, nagyrészt hagyományos debreceni stílusban zárt sorban beépítve. Arra jutottunk, hogy ez talán az egyik legjobb módszer, mindenkinek jut privát kis előkert, hátsó kert és érzésre egy saját ház, de mégiscsak sok ember megfér kisebb helyen. Az egész nagyon hasonlított a brooklyni Green Point és Williamsburg városrészekhez (csak New Yorknál sokkal tisztább volt).

Megszakítandó a 3 órás monoton főúton száguldást (értsd 100-zal menést) Melbournebe menet, megálltunk Ballaratban kicsit pihenni és nézelődni. A város az 1800-as évek közepén épült, talán a képek alapján is egyértelmű, hogy aranyat találtak a környéken. Az időpont és a gazdagság erősen meglátszik a központon, ahol rengeteg régi épületet megőríztek, köztük több színházat, hotelt, templomot és a közigazgatás épületeit is.

Szerencsére a közparkot (amelyből mára botanikus kert lett) is elkezdték telepíteni, így több más óriás fa mellett van egy helyütt majd 150 éves fákból álló kaliforniai redwood fasor, több óriási példánnyal, ami nekünk nagyon imponált, főleg az amerikai élmények után.

Sajnos csak utólag tudtuk meg, hogy az 1956-os melbournei olimpián az itteni egyik tóban rendezték a kajak-kenu versenyeket. Ma csak szárcsák és fekete hattyúk úszkálnak benne.