Cairns környékén a Nagy Korallzátony mellett a Daintree Nemzeti Park esőerdői a fő látnivaló. Ez a Wet Tropics (azaz nedves trópusok) Világörökség részét képezi. Első találkozásunk az itteni esőerdővel a Mossman Gorge-nál volt: itt több helyen lehet csobbanni a patakok kristálytiszta és hűvös vizében. Elindultunk egy 2 kilométeres körsétára az esőerdőben, majd amikor a legtávolabbi pontján jártunk a körnek, elkezdett dörögni az ég. Nem vettük komolyan, inkább megáztattuk a lábainkat az egyik kis medencében. Amikor már éreztük, hogy ennek fele sem tréfa, továbbindultunk, hogy a maradék 700 métert megtegyük a bejáratig. Esélyünk sem volt, hamar rákezdett az eső és a fák sem fogták fel a vizet: olyan érzésünk volt, mintha dézsából öntötték volna a meleg fürdővizet. Igazából vicces volt a helyzet, mert miután már bőrig áztunk, nem volt kellemetlen az eső, csak az zavart, hogy a hátizsákunkban ott voltak az útleveleink is. Egy esernyős turistacsoport segítségével átrendeztük a táskánkat, így szerencsére végül nem ázott el semmi. Másnap kicsit rakoncátlankodott a fényképezőgépünk, de szerencsére hamar életre kelt.

Az utunk utolsó teljes napján nem bírtuk ki, hogy ne menjünk el a partmenti út legészakibb pontjára, Cape Tribulationbe. Itt ér véget az aszfaltozott út, innen már csak terepjáróval lehet továbbmenni, Cooktownig. Az elején unalmas cukornád ültetvények között haladtunk, majd átkompoztunk a Daintree folyón az esőerdőbe. Kivételesen a kompon adtak térképet is, így tudtuk végre, hogy mi merre lesz. Ezen a szakaszon több helyen is vannak ingyenes kiépített sétautak, amik egész jók voltak. Egy kivételével végigjártuk őket, elég is volt az esőerdőkből a végére :). Itt is mindenütt ki volt téve a krokodilveszély tábla, ezért kicsit meg is ijedtünk amikor hangokat hallottunk a mocsárból az egyik fapallós úton. Hamar kiderült, hogy három vaddisznó volt. Ez már a nap harmadik ilyen esete volt, az előző strandnál egy goanába botlottunk :). A nap pedig úgy kezdődött, hogy láttunk olyan 15 méterre tőlünk egy kasszovárit is, ami állítólag tényleg veszélyes lehet. A kasszovári egy struccszerű röpképtelen madár, tud agresszív lenni, ilyenkor védekezni kell. A legjobb egy táskát magunk elé rakni, vagy elbújni egy fa mögé :). Szerencsére mi vettük észre őt és nem fordítva :).

Van ezen az úton egy nagyon szép fekvésű fagyizó is, mindenkinek javasoljuk, hogy próbálja ki a különleges trópusi gyümölcsökből készült fagyit. Itt helyben termelik őket, meg is lehet nézni a fákat a kertben. A hölgy előttünk éppen egy jackfruitot bontott ki, így végre meg tudtuk kóstolni, jó ízű volt!