Még válogattunk a mobillal készült képek közül egy bejegyzésre valót. A munkahelyen szinte csak vegetáriánus ételt lehetett kapni ebédre, de a nyaralós hetünkben sikerült pótolni, minden nap valamilyen csirkét ettünk. Sertés és marhahúst az 5 hét alatt egyszer sem ettem. Andris viszont az 5 csillagos hotelben igazi nyugati módjára kétszer is marhát evett ebédre.

A csirkét általában hatalmas bárddal kaszabolják apró darabokra, emiatt a csirkeraguk tele vannak apró csontdarabokkal. Ez alól kivétel a butter chicken, ami mindenhol színhúsból készült, ráadásul ez volt a legkevésbé csípős étel is. Szerintem a hiedelmek ellenére nem annyira csípősek az ételek, de lehet hogy csak szerencsém volt. Andris szerint főleg a vegetáriánus cuccok ehetetlenül csípősek.

Az igazat megvallva két hét itthonlét után a változatos laposkenyérfélék (naan, kerala paratha, roti, dosa, chapati…) hiányoznak igazán. Oké, hiányzik az 5 csillagos tálalt reggeli is a konyhánkból, benne a hiperfinom gyümölcsökkel (ananász, dinnyék, papaja, banán). Najó, lehet csak az Ista napfényes-kertes reggelizőhelye hiányzik igazán.

Az angolok által tervezett Új Delhi kellemes, nyugis hely. A LonelyPlanet is ezt ajánlja kezdésnek, a továbbiak fényében ezzel mi is egyetértettünk.

A változatosság kedvéért Delhibe visszatérve is síremlékeket néztünk meg. Ezek nincsenek annyira felkapva mint a Taj, de azért nem voltak rosszak. Főleg a Lodi Gardens nyugodt környezete esett jól az éjszakai megpróbáltatások után. Kivételesen nem akartak minket átverni, csak szimplán légkalapáccsal bontották az utat éjféltől hajnal egyig, közvetlenül a szobánk ablaka alatt. Persze másnap este is még javában dolgoztak a lyukban, így lehet hogy ráért volna reggel elkezdeni a hangoskodást?
Folytatás… →

Delhiben leszállt a repülőnk, este késő van, kómásak vagyunk már. A lehúzást elkerülendő direkt még bent a terminálban kifizettük a taxinkat a közeli hotelhez (820Ft). Megyünk a taxisok fele, egyből úgy kezdődik a téma, hogy a hotelt nem ismerik. A kezünkből a taxicsekket az egyik srác elszedte, azt utána már viszont sem láttuk persze. Elindultunk, erre mondta a srác, hogy akkor felhívja a hotelt, megkérdezi, hova kell mennünk. Az állítólagos hotelesünk a telefonba azt mondja, hogy valami ünnep miatt ez a rész este le van zárva, ezért visszautalják a kártyára a pénzt (???). Folytatás… →

Egy olyan helyre mentünk a fizetett sofőrünkkel, amerre még ő sem járt. A képeken is látszik, hogy gyakorlatilag nem voltak turisták, így tök nagy nyugalomban lehetett végigjárni a palotát. Ami egyébként nagyon szép volt és bár a képekről nehéz érzékelni de igen nagy kiterjedésű is. Ez annyiban csalás az eddigi látványosságokhoz képest, hogy egy jó 100 évvel fiatalabb, de szerintünk így is elég nagy szám. Folytatás… →

Fatehpur Sikri tulajdonképpen egy városépítészeti próba 1570-ből. Akbar itt rendezte be birodalmi központját, de vízellátási gondok miatt csupán 15 évig használta. Lahore-ba költözött, a hátrahagyott új város pedig elnéptelenedett. Talán ez a szerencsénk, így egy ilyen hatalmas palota-komplexum nagyjából eredeti formájában fennmaradhatott 500 éven át. Folytatás… →

Aki úgy szeretné majd egyszer megnézni ezt az épületet, hogy még nem látott róla képeket, az ne olvasson/nézzen tovább :). Ami igazán meglepő volt nekünk, az az épület mérete. A felvezetés is nagyon szuper, ahogy elsőre meglátja az ember, de inkább az a jó, hogy már jó ideje gyalogolunk felé és még mindig csak nő. Tényleg nagyon szép és impresszív az egész és az apró részletek is ki vannak dolgozva rendesen.

Találjátok ki, hogy hol töltöttük a Valentin napot! Tulajdonképpen véletlenül esett a látogatásunk pont erre a napra :). Egyébként annyiban kár a dolog, hogy ezt a valentin napot nemigen tudjuk majd űberelni a közeljövőben (mondjuk általában nem is tartjuk meg).

Hosszú várakozás és mindenféle extra program (tavi hajókázás) után végre megpillantottuk az Indiai Óceánt is! A helyiek által nem sokra tartott óceánpart valójában igen szép homokos-pálmafás volt. A víz borzasztó meleg volt, tényleg mint egy kád víz olyan volt érzésre. Sajnos itt sem látni igazán semmit a víz alatt a felkavart homok miatt. Folytatás… →

Az indiai Lonely Planet kettes számú főlátványosságán, a keralai csatornákon hajókáztunk 2 óra hosszát. Megnyugtató érzés volt siklani a pálmafákkal határolt csatornákon, megfigyelve a helyiek életét: mosást, kis boltokat, iskolából hazasiető gyerekeket. A töltések túloldalán az indiaiak napi betevője, a rizs termett. A nyugalmasabb utazók több napra sőt hetekre is kibérelhetnek lakóhajókat teljes ellátással, légkondival.
Folytatás… →

Még 10-én jártunk Mr. Abraham fűszerkertjében is. Talán ez volt a nap legjobb élménye, kb egy óra alatt megértettük, hogy Kolumbusz miért is indult el Indiába. Személyesen Mr. Abraham vezetett minket körbe és nagy élmény volt látni szinte az összes egzotikus fűszert a „valóságban”. A kert olyan mint egy őserdő, ahol minden egyes növény valamilyen extra cucc, szóval így nem is sikerült mindenről képet lőni. Csak banánból 23 féle van a kertben, köztük egy gyönyörű piros banán fa is. A legmeglepőbb felfedezés a fahéj levele volt, ami istenien édes és egyben fahéjas is. Folytatás… →

Napfelkeltés kelés után megindultunk Munnarból Thekkady fele. Utunk pálmafás-rizsföldes-banános-tea ültetvényes tájakon vezetett. Itt már enyhe volt a forgalom, kellemes tavaszias volt az idő. Már Thekkadynál, a banánmuníció beszerzése után (négyfélét is vettünk), az első programunk az elefántogolás volt! Folytatás… →

Végre nyaralunk! Végülis gond nélkül telt el az első nap :). A sofőr 60%-ban ért minket, ahogy ez itt szokás, de végülis normálisan vezet, szóval nincs gond. Sajnos száraz évszak ellenére is elég magas a páratartalom, ezért nem tudunk olyan jó képeket lőni, amilyeneket szeretnénk.
Folytatás… →

Első felvonás: Ruhavásárlás
Vasárnap délután elvittek a lány munkatársak ruhát nézni. A KPHB bevásárló részre mentünk, az egyik lány férje vezetett, a dudaszóban ezen az úton sem volt hiány. Egy 4 szintes boltba tértünk be, ahol a földszinten árulták a ruha+nadrág kombókat (salwar kameez), a következő 2 szinten különböző minőségű szárik (indiai női viselet) sorakoztak a polcokon (még egy szint volt a férfiaknak). Itt úgy zajlik a vásárlás, hogy a vevőt leültetik egy pulthoz és az eladók elkezdik hozni az összehajtogatott ruhákat, amiket egy ügyes mozdulattal kilendítenek a pult fölé, így látszik a teljes ruha. Tanulnak az alapján, hogy mi tetszik és mi nem, próbálnak az ember kedvében járni. Vettem végül egy ruhát, kicsit át kell szabni a szoknya részét, mert itt nadrággal hordják a ruhákat, én meg anélkül fogom. A száris részlegen is jártunk, választottam is egy szépet, amit becsülettel körém is tekertek. Kis magyarázat: a szári igazából egy kis felsőrészből, valamint egy 6 méter hosszú anyagból áll, amit nagyon ügyesen magukra tekernek a nők. Nagyon szép volt az a szári, de nem tudnám mikor hordani, meg hát felvenni sem olyan egyszerű, így azt végül nem vettem meg. (Andris: ez hiba volt, nagy hiba.)

Gyakorlatilag az új business negyed szélén van a hotelünk. A helyzet az, hogy itt lehet, hogy meglesz az egymillió új munkahely. Legalábbis elképesztő ütemben folynak az építkezések. Mialatt itt voltunk láthatóan haladtak az épületekkel, amik persze otthoni léptékkel nézve hatalmasak. A már kész ICICI banképület alapterületben a világon a 18. legnagyobb, 2.5x annyi vas van benne, mint az Eiffel toronyban. Soroljam tovább? 70 méter magas, 88 méter széles, 342 méter hosszú és összesen 22000 ember dolgozik benne.
Folytatás… →

A Charminar egy monumentum és egy mecset együttese Hyderabad központjában, 1590 körül épült. A mecsetbe nem jutottunk be, egy sálat kellett volna vennie Katinak, amit nem messze lehetett is volna, de végül nem vacakoltunk vele. A tornyos izébe viszont feljutottunk, a belépő nekünk 400ft volt, a helyieknek 20ft :).
Folytatás… →

Egy kis színes az indiai emberekről.

1720-tól 1948-ig tartott a Nizamok uralma Hyderabadban és térségében. Ez egy kvázi független monarchia volt, nagyjából olyan 220e km2-nyi területen. A vagyont jól jellemzi, hogy a Time magazin egy 1937-es cikkében az éppen aktuális VII. uralkodót tekintette a világ leggazdagabb emberének. A gazdagság forrásai jórészt a golkondai gyémántbányák voltak.
Folytatás… →

Megérkeztem végre én is :). Az út elég sima volt, ki Münchenbe még a business-arcokkal mentem, onnan Indiába már azért vegyesebb volt a csapat. A München-Mumbai gépen azért az egy lehangolóbb pillanat volt amikor kiderült, hogy még mindig csak Szeged magasságban vagyunk, pedig Pestet már vagy 4 órája elhagytam. Nem sokkal ezután osztották az indiai belépési papírokat, annak a kitöltése egyből jókedvre derített. Ugyanis éppen ezen a ponton vettem észre, hogy a visszafele szóló repjegyem nem február hanem március 17-re szól :). Ezt azóta némi pénz kicsengetésével sikerült is orvosolnunk.
Folytatás… →

A Nagarjuna tavi hajókázást nagyban feldobták a Sri Chaitanya Techno School hetedikes, nyolcadikos diákjai, akik a színes egyenruhájukkal és a néhol már terhes érdeklődésükkel kis életet vittek az amúgy unalmas szigetre.
Folytatás… →

A szombati napba még az is belefért, hogy elmenjünk az Ettipotla vízeséshez. Így a száraz évszak közepén nem folyik benne sok víz, de így is jól nézett ki a kilátóhoz legközelebbi ág.
Folytatás… →

Mint kiderült, itt az emberek nagy része nem tud úszni. Tőlem aranyosan megkérdezték, hogy mit szoktunk csinálni, ha lent vagyunk a Balatonon, hát én mondtam, hogy természetsen úszom, erre visszakérdeztek, hogy tényleg, tudsz úszni? :)
Folytatás… →

Ma délután esett az eső! Sajnos esni nem láttuk, csak az eső szagra léptünk ki az épületből.

A szombati kirándulás úticélja a Hyderabadtól kb. 200 km-re keletre lévő duzzasztó gát és az azáltal létrehozott tó volt. Az esős évszakban nagyon látványos lehet amikor zúdul ki a víz a zsilipeken, de nekünk be kellett érnünk a sima fallal. A tó közepére egy szigetre gyűjtötték össze a mindenféle buddhista emlékeket az áradás elől, és itt több épületet rekonstruáltak – hát én kicsit másképp képzeltem el a rekonstrukciót, nagyobb látványosságra számítottam, főleg így Hampi után.
Folytatás… →

Pénteken szóltak a szomszédban ülő indiai munkatársaink, hogy szombaton vidéki autókázásra visznek két magyar srácot és ha van kedvünk, akkor tartsunk velük, van 2 hely a kocsikban. Gáborral kapva kaptunk az alkalmom, mert a héten amúgy is ezen agyaltunk, hogy hogyan is juthatnánk ki nappal kicsit megnézni a vidéket (mert ugye Hampiba éjjel utaztunk).
Folytatás… →

A tuktukosunk Raja miközben minket fuvarozott, kezdő tuktukvezetési órákat is tartott egy fickónak, aki aznap vezetett először tukit. Ez azt eredményezte, hogy minden egyes emelkedő közepén szinte megálltunk, mert a tanuló elfelejtett visszaváltani vagy nagyobb gázt adni, majd itt Raja átvette az irányítást és kín keservesen valahogy feljutottunk az emelkedő tetejére. Megkérdeztük, Raja 11 éve vezet tukit, 15 éves korában kezdte – tényleg nagyon jól nyomta. A naplementenéző dombra alig bírtunk volna felkaptatni, erre Raja kitessékelte a tanulót a tukiból, így csak a hasznos tömeg maradt :).

Folytatás… →

Ebéd után már várt minket Raja és folytattuk a túránkat a királyi területen (Royal Enclosure). Talán a legszebben díszített templomokat/épületeket hagytuk a végére. Ekkor néztük meg a király magántemplomát, a Hazara Rama-t, ahol a gránit oszlopok és a falak a padlótól a tetőig faragva voltak szebbnél szebb mintákkal, domborművekkel. Ezek a domborművek történetet meséltek, de őszintén, nekem csak szépek voltak.
Folytatás… →

Gyors reggeli (egy banánturmix) után a Virupaksha templomnál folytattuk a nézelődést. Itt le kellett venni a cipőt, így jól jött a direkt erre a célra hozott plusz zokni. A templomban rengeteg majom lakik, akiket naponta háromszor etetnek 10-10 kg rizzsel. A majmok nem voltak túl szimpik, főleg azután nem, hogy az egyik rám ugrott hátulról, majd elcsórta a fejemről sapkámat. Szerencsére nem ment messzire vele, csócsált rajta egyet majd miután az őrök megijesztették ledobta a földre. Azért biztos ami tuti jól befújtam alkoholos fertőtlenítővel.
Folytatás… →

Még otthon kitaláltam, hogy az egyik hétvégén el kellene menni Hampiba megnézni a világörökség részeként számon tartott épületegyüttest, a Vijayanagara birodalom fővárosának romjait.
A Lonely Planetet nézegetve Hyderabadhoz ez a legközelebbi kiemelt nevezetesség Indiában de ez is kb. 400 km-re van. Az itteni útviszonyokat figyelembe véve alvós vonattal vagy alvós busszal lehet megtenni a távot, kb. 10 óra alatt. Mivel vonatjegyet jó előre kellett volna foglalni így maradt az alvós busz, amire az itteni kollégák segítségével az utolsó jegyekből vettünk pénteken délelőtt.
Folytatás… →

Aznap, amikor a Golconda erődnél jártunk még a Qutub Shahi dinasztia 7 generációjának síremlékeit is meglátogattuk. Ide nem volt külön külföldieknek szóló belépő, így mi is csak 30 rupit (120 Ft) fizettünk fejenként, ráadásul azért volt ilyen drága, mert fényképezni is akartunk! :) Az épületek környéke nem volt túl rendezett, de legalább nem volt zajos és volt árnyék, így sok család piknikezett itt.
Folytatás… →

Hétfőn ünnepnap volt (Sankranti – amikor papírsárkányokat eregetnek, az aratás végét jelzi) így amíg az újonnan érkezett 6 fős magyar csapat pihent, mi elmentünk kirándulni Hyderabad egyik nevezetességéhez (ami történetesen a legközelebb van hozzánk), a Golconda erődbe.
Folytatás… →

Jól telt az első nap a munkahelyen: szép új épületben vagyunk, van egy kis sarokasztalunk, kaptam billentyűzetet, monitort és még egy plusz, hogy nincs túlhűtve a terem.
Ebédre a menzára mentünk – rengeteg mindent kapni, én elsőre maradtam a “mini meal” nevezetűnél 128 Ft-ért. Teljesen fogyasztható volt, már annak aki szereti a rizst, mint én. Csodák csodájára nem csípett nagyon, bár olyan nagy ízélményt sem nyújtott. Holnap már kicsit bátrabb leszek.
Vacsorát a hotelben tudunk enni a ‘cocktail hour’ nevű szolgáltatás keretében, ahol egy kb. 15 tételes étlapról rendelhetünk egy zöldséges és egy húsos ételt valamint mellé üdítőt vagy koktélt. Tegnap már megszerettem a Pina Coladat (valódi kókusztejjel készül!) és ma sikerült ennivalót is jól választani, bőven jóllaktam a fűszeres csirkedarabokkal meg a ropogtatnivalóval.

A hajnali érkezésünk után csak délután vettük a bátorságot, hogy kilépjünk a kapun túlra. A recepción nagyon kedvesek voltak, kérdeztük, hogy hova is lenne érdemes elmenni és a közeli bevásárlóközpontot javasolták. A hoteles autó árának végül a tizedéért mentünk, tuktukkal, a kapu elől.
Folytatás… →

34 órát tartott az út ajtótól ajtóig de megérkeztem! Azért ilyen sokáig, mert közben egy napot mászkáltunk Dohában is (erről majd később). Az Ista Hyderabad nevű hotelben vagyok, a szobám nem túl nagy, viszont a hotel épületei és a kertje nagyon szép. Jelentem itt délután 3-kor kb. 30 fok van, tűző napsütés és kellemes szél fúj.

A személyzet nagyon kedves, hajnalban fél5-kor (amikor megérkeztünk) az ajtóban vártak minket (meg még 3 másik munkatársunkat, akik elírták a szobafoglalásuk dátumát és csak holnap jönnek) – pikkpakk becsekkoltunk.

Itt bent a szálloda területén jó, kicsit félek is kilépni a kapun túlra…

Eljött a nap, indulok! Egyelőre Budapestről Dohába 16:25-kor a QR948-as járattal, követhető a flightradaron.
Dohából Hyderabadba pedig magyar idő szerint szombaton este 18:40-kor indul a gépem (QR250-es járat).

Az egész úgy kezdődött, hogy novemberben bejelentették a munkahelyemen, hogy kiszervezik a munkánkat Indiába, szinte azonnali határidővel. Én kapva kaptam a vissza nem térő alkalmon és jelentkeztem, hogy szívesen mennék ki Indiába betanítani és segíteni az új kollégáknak.

A cél Hyderabad, egy 7-8 milliós város az indiai szubkontinens súlypontjában. A hindu vallású országban ez egy többségében muszlim város, ez tükröződik az elnevezésében is. A város nincs rajta a tipikus turista útvonalakon, de azért remélhetőleg így sem fogok csalódni, már maguk az emberek és a nagyváros önmagában is érdekes lehet.
Folytatás… →

Most is lesz “hivatalos zenénk” :).