John Colter fiktív naplójából:
1806. augusztus 13-án sikerült végre rábírnom Lewist és Clarkot, hogy idő előtt elhagyhassam az expedíciót. Még vagy két hónap hátra lett volna, de már nem bírtam a véremmel. Összefutottunk két fickóval akik épp a Missouri folyó felső szakaszához tartottak, azt állították tele van hódokkal. Igazából még nem jártunk arra és rendes leírásunk sem volt, de megindultunk. Az európaiak megőrülnek a hód prémért, abban reménykedtünk, hogy majd csapdába ejtünk jópárat és akkor össze tudunk szedni egy kis pénzt. Sajnos túl sok hódot nem találtunk, meg kezdtem kiakadni ezekre az emberekre, úgyhogy két hónap múlva inkább visszaindultam a civilizáltabb részek felé. Sikerült összefutnom Lisaval, aki szintén részt vett a Lewisék expedíciójában. Lisa egy hódcsapdázó csoportot vezetett, de ők a Rocky Mountain apróbb folyóin akartak szerencsét próbálni. Velük tartottam, végül hosszabb út után két folyó találkozásánál vertünk tábort. Itt kezdtünk el kialakítani egy kis kereskedelmi kunyhót, hátha idővel beindul az élet itt. Sőt reménykedtünk benne, hogy az indiánokkal is tudunk majd cserélni árukat.
1807. október: marha unalmas itt. Meg is mondtam Lisanak, hogy én inkább útnak indulok. Volt egy régió ahol még egyikünk sem járt az expedícióból, kíváncsi voltam rá. Így utólag nem biztos, hogy jó ötlet volt télen elindulni. Nem is tudom, vagy több száz mérföldet gyalogoltam és éjszakánként -30 fok is volt. De a táj amit láttam! Tele volt a föld rotyogó iszapmedencékkel, meg egy rakás helyen víz tört elő a fagyos földből. Azt hittem káprázik a szemem. Marha büdös volt az szent igaz, de a meleg gőz nagyon jól esett a télben. Már április volt mire visszaértem Lisa táborába, alig vártam, hogy beszámoljak erről a helyről. Totál senki nem hitte el, hogy igazat mondok, azt hittem felrobbanok. Most azt hiszik körülöttem, hogy a télen az egyedüllétben megzakkantam. A többiek a táborban el is nevezték a helyet Colter poklának, mondhatom marha vicces.
Még 1808-ban összefutottam John-nal, persze őt is az expedícióból ismertem. Azt mondta, hogy menjünk próbáljunk kapcsolatot teremteni a helyi indiánokkal, hátha tudunk kereskedni velük. Bevallom kicsit féltem az egésztől, de hát mi baj történhet? Belevágtunk és találkoztunk egész rendes törzsekkel. Viszont a feketelábúakkal vigyázni kellett, egyszer meg is sebesítettek minket a folyópartról. 1809-ban majd beszartam, épp Johnnal ketten eveztünk fel a folyón amikor vagy 100 feketelábú megjelent. Azt mondták, hogy adjuk meg magunkat, én egyből hajlottam az ötlet felé. John hajthatatlan volt, én közben inkább kiúsztam a partra. Megkötöztek, majd elkezdtek dárdákat dobálni John felé. Sikerült is megsebesíteniük épp, de aztán John lelőtt közülük egyet. Hát innen felgyorsultak az események, mindegyikük elkezdte szórni dárdákkal, Johnnak esélye sem volt. Kihúzták a partra és szó szerint darabokra szedték. Azt hittem, kifordul a gyomrom, de féltem, hogy nekem sem lesz jobb sorsom. Próbáltam megegyezni az indiánokkal, aztán végül kioldottak és azt mondták, hogy fussak. Na, más se kellett, úgy megindultam, ahogy bírtam. Gondoltam, hogy ez valami törzsi bátorságpróba lesz és tényleg az volt, rengetegen utánam eredtek egyből. Vagy 5 km után még mindig a nyomomban voltak, már ömlött a vér az orromból de az adrenalin hajtott. Azt hiszem olyan 10 km-t futottunk le, amikor már csak egy volt közvetlenül a nyomomban, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kiállok ellene. Hirtelen megfordultam, erre megijedt, elesett és a dárdája félbetörve a földbe szúródott. Nem is tudom milyen erőt szerezve megkaparintottam előle a saját dárdáját és leszúrtam. Volt egy pokróc rajta azt fölkaptam és mentem tovább, ha a többiek ezt meglátják nekem tuti annyi. Elértem egy folyóhoz, ahol megláttam egy hódvárat. Hát úgy véltem ez az utolsó esélyem, bemásztam a várba és vártam. Tele volt a folyópart az indiánokkal de szerencsére nem találtak meg. Megvártam az éjszakát, majd sikerült kiszöknöm a környékről. Hála istennek vagy 11 nap alatt visszaértem a táborunkba épségben.
Hát mit is tehetnék hozzá? Colter pokla létezik és ma úgy nevezik, hogy Yellowstone nemzeti park. Maci Lacit sajnos nem láttuk, de egy nagyobb galériát összeraktunk a látványosságokról. Ez tényleg a nemzeti parkok all-inclusive parkja, itt szinte minden van amit a természet alkothat.
Hely megtekintése nagyobb térképen!