Visszatértünk San Franciscoba
2012. 10. 18.
Sajnos minden nyaralás véget ér egyszer. Mondjuk nem sajnálkoztunk, 37 nap annyi élményre volt elég, hogy meglehetős nyugodtsággal ültünk fel a reptérre vivő gyorsvasútra! A visszaérkezés San Franciscoba elég nagy flash volt, újra látni a várost egy hónap elteltével, futni még egy utolsó kört az autóval, jó volt na. Igaz sok időnk nem volt a kocsival, így is egy óra késéssel adtuk le. Sajnos reggel sok idő ment el a matrac leadásával, ami amúgy tulajdonképpen nem is sikerült, csak ott hagytuk egy kuka mellett :). Visszatérve a városra, ez volt egyértelműen a legjobb amerikai város amit eddig láttunk az úton. Idővel majd kiderül, hogy New York tudja-e űberelni, de nehéz lesz.
Sikerült betérnünk a cable car múzeumba, megjegyzem teljesen véletlenül és igazán kár lett volna kihagyni. Egyrészt ingyenes volt (apropó, valahogy az úton nem szembesültünk azzal, hogy itt a nagy kapitalizmusban még a levegőért is fizetni kéne… talán mert nem is igaz), másrészt igen érdekes. A város és vele együtt a “kábelesek” történetét nagyon részletesen bemutatja. Teljesen nem is sikerült végignézni, mert el kellett indulnunk a reptérre. A múzeum mellett ez maga az üzem is, együtt a hozzátartozó nagyon pofás kis műhellyel (a “loftos” ablakokról már ne is beszéljünk). A maradék négy még üzemelő vonal kábelei mind ide futnak össze, itt hajtják őket hatalmas, természetesen GE márkájú, elektromos motorokkal. Illetve itt feszítik is magukat a kábeleket. Magán a kábelesen egy sofőr van, akinek az a dolga, hogy egy kuplung szerű szerkezetet üzemeltet (saját erőből, full mechanikus), amivel rá tud csatlakozni a futó kábelre, illetve ha meg kell állni el tudja engedni a kábelt. Ezen kívül van még fék a kocsikon, illetve egy akkumulátorról hajtott világítás estére.
A városról még annyit érdemes tudni, hogy 1906ban gyakorlatilag teljesen elpusztult. Egy hatalmas földrengés (~7.9!) után még hatalmasabb tűz ütött ki, amit több napig nem is tudtak eloltani… 3000 halott mellett a város 80%-ban a földdel lett egyenlő, a 400 ezer lakosból közel 250 ezer lett hontalan! Az ember tényleg azt gondolná, hogy ebből nem lehet talpraállni, de lehetett. A képeinken is látható Fairmont hotel épp a földrengésre készült el, de ez is részben kiégett és végül 1907-ben nyitott ki újra. Régebbi épületek nemigen maradtak meg a városban, még is megvan a varázsa. A sorházak, meredek utcák, az egész hangulata minket magunkkal ragadott.