Hát megöregedtünk, vagy legalábbis a sofőrünk :). Régen még elvezettem volna a keleti partig is, de már nem olyan idők járnak. Igazából nem is volt a táv olyan nagyon sok (640 km jutott erre a napra), de valahogy ízekre szedett. Ez már a préri, itt a táj tulajdonképpen szarvasmarhákból állt. Egyébként a préri valójában igen dombos rész, és ha csak egy snittet nézünk meg belőle, akkor az nem is rossz. De úgy levezetni a távot, hogy az út szinte egyenes, kb 80 km van egy-egy “történés” között és mindeközben még viszonylag lassú tempóval is megyünk (90-100): örjítő. Az autónk meg olyan unalmas, hogy arra nincs szó, a praktikussága is csak őrjítő ilyenkor.

Menet közben mindig azon gondolkozom, hogy milyen lehet itt élni egy ranchon, de egyszerűen el sem tudom képzelni. Én úgy érzem nem tudnám elviselni, aztán ki tudja. Valahogy az emberekkel teli város sokkal jobban feltölt, pedig a város “szolgáltatásaiból” nem sokat használok.

Ami még látható a képeken az Wyoming szénkitermelése, a teljes USA szénkitermelésének döntő többségét ez az állam adja.

Még egy érdekesség a végére: rákövetkező nap belefutottunk egy préri tűz miatti útlezárásba. Így egy 240 km-es szakasz helyett, 350 km-t kellett megtennünk. Tehát egy laza 100 km-es kerülő volt, egyszerűen ilyen messze volt a legközelebbi betonút ami ugyanoda vitt.

Hely megtekintése nagyobb térképen!