Ideje volt begyújtani a rakétákat és továbbindulni észak felé, különösképpen azért is, mert egy óriási trópusi vihar alakult ki a környéken. Ennek a viharnak pont a közepében voltunk és miután kiadták az áradásveszély figyelmeztetést és több útszakaszt lezártak, kicsit megijedtünk. Szerencsére az egyes számú főúton nagyobb probléma nélkül tudtunk haladni északnak, igaz, helyütt nagyon fárasztó volt, alig láttuk a lezúduló víztömegtől a felfestést. Igazán csak egy helyen volt állóvíz az úton, egy kereszteződésben, ahol eleve lassan haladtunk. Délutánra szerencsére elállt az eső, sikerült kijutni a felhőrendszer alól, így a napi távot (500 km-t) koraestére abszolváltuk.
Kilátogattunk egy szigetre a korallzátony déli részén. Ez a rész kicsit más mint az északabbi szakasz, itt több különálló lagúnával körülvett sziget található. Az északi részen jóval sűrűbb a zátony és nem alakultak ki ilyen korall szigetek. A leírások alapján nem tudtunk dönteni, hogy a három elérhető szigetből (Heron, Lady Elliot és Lady Musgrave) melyiket veszi körül a legszebb vízi világ, nagyjából egyformának írták őket a neten, így a legolcsóbban megközelíthető mellett döntöttünk.
A Lady Musgrave elég hányattatott sorsú sziget volt, de azért nagyjából megúszta az elmúlt száz évet. Most csak egy komfortmentes kemping található rajta, ahol maximum 40 ember szállhat meg egy-egy éjszaka során. Megpróbálkoztak a guano bányászásával ezen a szigeten is, de itt szerencsére nem voltak annyira hatékonyak mint a Lady Ellioton: ott ugyanis egy jó métert lebányásztak a szigetből. Most már szerencsére védett a sziget, sőt február-márciusban még kempingezni sem lehet a teknősök kikelése idején. Hogy miért volt érdemes guano bányászással foglalkozni az a következő videóból ki is derül:
A szigettúrát nagyon élveztük, teljesen különleges volt a táj a talajtól kezdve, ami csak apróra tördelt korall. Ezt a táptalan talajt a madarak trágyázták használhatóra, illetve ők hordák ki rá a pinsonia fák magvait is. A pinsonia fák nagyon könnyűek, szinte szivacsszerű az állaguk, így tudnak minél több esőt megtartani, a talaj erre alkalmatlan itt. Több tízezer madár él a szigeten, egy részük Szibériából repül ide költeni. Miután felhizlalták a fiatalokat visszarepülnek, szerintünk nem éri meg, dehát ők tudják :).
A sznorkelezést nagyon élveztük a rengeteg medúza ellenére is. Teljesen veszélytelen apró medúzák voltak, ezek a teknősök kedvenc eledelei. Változatos volt az élővilág és második próbálkozásra sikerült teknőst látnunk! Lent ült a víz alatt egy korall közepén. Sajnos a látási viszonyok nem voltak tökéletesek a vízben, de így is élvezhető volt. Első körben még simán úsztunk a korallok felett, a másodikban viszont nagyon lecsökkent a vízszint, így volt egy pont, hogy épphogy ki tudtunk csak úszni a korallzátony fölül. Félelmetes volt, nagyon kell figyelni, mert könnyű tönkretenni a korallt. Sajnos mi is láttunk gondatlan fürdőzőket, akik észre sem vették, hogy a békatalpuk leér már a korallra. Bele sem merek gondolni, hogy a kínai csapat, akik utánunk mentek még be a vízbe mit műveltek vajon. Legyen elég annyi, hogy az egyikük fején fordítva volt a búvárszemüveg 😀 (az orrész állt felfele), nem is gondoltunk rá, hogy ezt el lehet rontani :).
Brisbane is az elítélteknek köszönheti létrejöttét :). Itt volt Sydney után a második elítéltekből álló kolónia, amely 1824-ben alakult. A szabad emberek 1842-től költözhettek csak be a környékre. Ne kérdezzétek tőlünk, hogy ez annó, hogy működött, mert fogalmunk sincs, de kíváncsiak lennénk rá :). Otthon ezzel szoktunk ugye viccelődni, hogy a rabok leszármazottai élnek itt, de ez egyébként nem is vicc. Ma már divat visszavezetni a származásodat egy-egy elítélt ük/dédszülőhöz.
Méretében szinte pontosan Budapestnek felel meg, kb 2 millió ember él a városban és 3 millió a vonzáskörzetében. Ennek köszönhetően bizonyos szempontból még kellemesebbnek is tűnt, mint Melbourne vagy Sydney, azok ennél simán kétszer nagyobbak voltak. A hasonlóság itt nem áll meg, a Dunához hasonlóan Brisbanet is szépen kettéosztja a Brisbane folyó, amely szemre méretében is hasonló. Persze ezt nem szabályozták úgy meg, illetve a rakpartok sincsenek úgy kiépítve árvíz ellen. Ez az elmúlt időszakban többször is gondot okozott, de így legalább jól néz ki, amikor nem árad.
A folyónál maradva, nagyon pöpec a hajós tömegközlekedésük! Van egy, a turistás helyeket összekötő ingyenes hajójárat, ezt mi is kipróbáltuk és tök jó volt. Pontosan jár és egész gyakran a kishajó, sőt mi több, a bringát is fel lehet vinni a hajóra. A kisebb hajókon kívül vannak nagyobb, gyors katamaránjai is a BKV-nak, amik a város távolabbi kerületeiből hozzák be az utasokat.
Brisbane azért is jó élmény volt, mert véletlenül belebotlottunk egy folyékony nitrogénes fagyizóba! A folyékony nitrogén segítségével a szemed előtt készítik el a fagyit, ami tényleg nagyon selymes állagú lesz. Az ízével nem voltunk kibékülve, nem volt elég jó az alapanyag és talán túl édes volt. De a technika jól működött, meg kéne csinálni otthon is :).
Kicsit hihetetlen, nem? Ami a képeken van az a Gold Coast, aminek az egyik kerülete a Surfers Paradise, ahol mi is megszálltunk. A szóbeszéd szerint az aranypart név nem csak a homok színére utal, hanem az itteni ingatlanbefektetések hozamára is :). Surfers Paradise nem is olyan régen még csak egy kis falu volt a parton, ahol simán a strandra parkoltak az autókkal az emberek és csak szörföztek-fürödtek. 1971-ben épült az első 20 emeletes épület a környéken, azóta “kicsit” felpörögtek az események. A Q1 épület (no nem az ami az I épület mellett van Lágymányoson) már 78 emeletes és egy ideig a világ legmagasabb lakóháza volt. Sőt, ami a mi képeinken nem is látszik teljesen jól, az a rengeteg mesterséges csatorna amit a belső öbölben kialakítottak, érdemes megnézni a műhold képeken ha van időtök.
Mi végül két estét töltöttünk itt és a hely nevéhez híven az első napon befizettünk egy szörf oktatásra! Két óra volt, 8 fős csoportban voltunk két oktatóval. Volt némi elméleti része is, hogy mi-merre-meddig, illetve a gyakorlat a vízben :). Természetesen ahogy számítani lehet rá, sokkal nehezebb, mint aminek látszik :). De hasonló a síeléshez, már az elejétől kezdve viszonylag élvezi az ember azt is, ahogy bénázik a vízben. Mi a sima fekve siklásba elég gyorsan belejöttünk, utána jött a neheze, fel kellett állni a deszkán. A végére mind a kettőnknek sikerült, ha nem is hosszabb időre, de néhány pillanatra igen. Tökre élveztük, nem is tudom miért halasztottuk eddig a dolgot. (Oké tudom, vagy esett az eső, vagy nem volt szállásunk estére, stb…)
Szerencsére a szörfös napon még nem volt sok medúza a vízben, így megúsztuk csípés nélkül. Rákövetkező napra viszont tele lett velük a strand. Ezek nem veszélyesek, állítólag csak olyan mint egy pofon, ami egy óráig tart :). Legalábbis így mesélte nekünk az életmentő srác a parton. Ez egyébként itt nem csak munka, hanem egyfajta hobbi és szórakozás is. Van “életmentő verseny” és konkrétan láttuk az edzést a strandon :).
Visszatértünk a tengerpartra és Coffs Harbourben rögtön bementünk a botanikus kertbe, a mangrove sétaútra, ami egy fapallókból álló emelt sétaút a fák között. Épp apály volt, így a légzőgyökerek között kis rákok rohangásztak az iszapban. Jó a hallásuk, ezért nagyon halkan és lassan haladtunk, amíg nem jött egy kisfiú aki elkezdett futkározni a fapallókon és az összes rák el nem bújt.
Lennox Head előtt a sziklaszirtről siklóernyősök indultak épp amikor odaértünk. Elég félelmetes volt, ahogy felszálltak előttünk a nagy szélben. Viszonylag rövid nekifutójuk volt és a végében nem is volt semmi, csak a fával benőtt sziklaperem. Levegőben is fordultak pár ijesztőt, remélhetőleg értettek hozzá :). Mind a kettő egy-egy turistát vitt fel repülni.
Este az Ainsworth tó partján szálltunk meg egy kempingben. A tó amiatt érdekes, mert a vizét a partján álló teafák gyökere sötétbarnára színezi, nincs 30 cm a látótávolság a vízben. Még Karácsonykor ajánlották nekünk, hogy fürödjünk itt, mert a teafaolaj miatt jót tesz a bőrnek a tóban fürdés. Megfogadtuk a tanácsot és jót úsztunk a kellemesen meleg vízben. Ha már vizesek voltunk, átsétáltunk az úton a tengerpartra is – a rossz idő miatt Narrawallee óta nem voltunk a tengerben, így nagyon meglepődtünk, hogy itt mennyire meleg volt a víz! Sajnos a hullámok elég gonoszak voltak, nagyon átbuktak és ezzel le akarták szedni a fürdőruhánkat. Azt nem, de egy búvárszemüveget sajnos szerzett tőlünk az óceán.
Rákövetkező nap nagyrészt autózással telt, megnéztük Byron Bay-t, ahol a rosszidő miatt nem sikerült delfinekkel kajakoznunk (nem indult a túra). Cserébe megnéztük a világítótornyot majd továbbálltunk észak fele. Útközben szép rálátásunk volt a Warning hegy tetejére. Ezen a napon átértünk Queenslandbe, egy kis ízelítő a további tartalomból: szörfözés, újra magas házak, búvárkodás, esős idő, stb :).
