Megérkeztem végre én is :). Az út elég sima volt, ki Münchenbe még a business-arcokkal mentem, onnan Indiába már azért vegyesebb volt a csapat. A München-Mumbai gépen azért az egy lehangolóbb pillanat volt amikor kiderült, hogy még mindig csak Szeged magasságban vagyunk, pedig Pestet már vagy 4 órája elhagytam. Nem sokkal ezután osztották az indiai belépési papírokat, annak a kitöltése egyből jókedvre derített. Ugyanis éppen ezen a ponton vettem észre, hogy a visszafele szóló repjegyem nem február hanem március 17-re szól :). Ezt azóta némi pénz kicsengetésével sikerült is orvosolnunk.

A mumbai repülőtér maga az őskáosz. Egy kész túra volt mire az ingyenes busznak sikerült a nemzetközi reptérről a belföldire átbumliznia magát. Itt egy jó 3 órám volt a hyderabadi gép indulásáig amit kómás semmittevéssel töltöttem. Ekkor már közelítettem a 20 órás ébrenlétet, így nem csoda, hogy a Mumbai-Hyderabadot gyakorlatilag végigaludtam (pedig pont ekkor kelt a nap Hyderabadban). A hyderabadi reptér ég és föld a mumbaihoz képest, látszik, hogy itt nem sajnálták a pénzt. Itt fogtam egy taxiféle dolgot, aztán irány a hotel, ahol Kati várt :). Reggeliztünk egy jót, aztán kb két óra alvás után indult a szombat :).