A szombati kirándulás úticélja a Hyderabadtól kb. 200 km-re keletre lévő duzzasztó gát és az azáltal létrehozott tó volt. Az esős évszakban nagyon látványos lehet amikor zúdul ki a víz a zsilipeken, de nekünk be kellett érnünk a sima fallal. A tó közepére egy szigetre gyűjtötték össze a mindenféle buddhista emlékeket az áradás elől, és itt több épületet rekonstruáltak – hát én kicsit másképp képzeltem el a rekonstrukciót, nagyobb látványosságra számítottam, főleg így Hampi után.

A szigetre kb. 45 perc alatt vitt ki minket a rozoga hajó egy nagy csapat egyenruhás általános iskolás gyerekkel együtt. A fiuk és lányok nagyon érdeklődőek voltak, a lányok kérdezgettek, de csak az alap kérdésekig jutottak. Az nagyon aranyos volt, amikor már az egyik csapat mondta a többinek, hogy “Hungary, Europe”.

Mire kiértünk a szigetre nagyon meleg lett és mindenkit kezdett kiütni a korán kelés. Azért elindultunk gyalog felfedezni a látványosságokat, de szerencsére az első romnál leintették a kollégák az elektromos kisautót, ami elvitt egy távoli pontra ahol nem volt semmi és szerencsésen vissza is hozott. A hűs múzeumban volt néhány nagyon részletesen faragott domborműves mészkő sztupa, amik Buddha életének különböző történeteit mesélték.

A délutáni pihenőnk közben ismét megjelent a gyerekcsapat, akik mit sem csökkenő lelkesedéssel álltak minket körül. Most még érdekesebbek lehettünk, mert csak a 4 fehér ember ült libasorban a padon. Zoli a 195 cm-ével külön látványosság volt, a csapatból a legmagasabb srácot odaállították mellé, hát az fej amit vágott a srác és a húúzás a gyerekektől… :D.