Nagyon szép hely és a képeink is jobban sikerültek, mint gondoltuk. Első gondunk a nagyon erős szélvihar volt, így a pár órás nézelődés végére telehordta az objektívet és a szemüvegeinket is sós-párás “óceán kosszal”. Mondjuk elviselni sem volt könnyű. Második probléma a tömeg volt, amin igen meglepődtünk, mert eddig ilyen tömegjelenetektől mentes volt az út, ide viszont hozták csőstül a keleti turistákat buszokkal Melbourneből.

Maguk a sziklatornyok már jó ideje nincsenek tizenketten, a partszakasz folyamatosan változik napjainkban is. Az állandó hullámzás hatására új apostolok képződnek, illetve régiek törnek össze és omlanak a vízbe. Van egy sziget amit régen egy természetes kőhídon át lehetett megközelíteni, amíg az le nem omlott. Szerencsére senki nem sérült meg, igaz két ijedt turista kint ragadt a szigeten (helikopterrel kellett őket kimenteni).

Azon filóztunk közben, hogy vajon mi a világon a legjobb hely látvány/tömeg “arányban”, elképzelésünk sincs :).