Kilátogattunk egy szigetre a korallzátony déli részén. Ez a rész kicsit más mint az északabbi szakasz, itt több különálló lagúnával körülvett sziget található. Az északi részen jóval sűrűbb a zátony és nem alakultak ki ilyen korall szigetek. A leírások alapján nem tudtunk dönteni, hogy a három elérhető szigetből (Heron, Lady Elliot és Lady Musgrave) melyiket veszi körül a legszebb vízi világ, nagyjából egyformának írták őket a neten, így a legolcsóbban megközelíthető mellett döntöttünk.

A Lady Musgrave elég hányattatott sorsú sziget volt, de azért nagyjából megúszta az elmúlt száz évet. Most csak egy komfortmentes kemping található rajta, ahol maximum 40 ember szállhat meg egy-egy éjszaka során. Megpróbálkoztak a guano bányászásával ezen a szigeten is, de itt szerencsére nem voltak annyira hatékonyak mint a Lady Ellioton: ott ugyanis egy jó métert lebányásztak a szigetből. Most már szerencsére védett a sziget, sőt február-márciusban még kempingezni sem lehet a teknősök kikelése idején. Hogy miért volt érdemes guano bányászással foglalkozni az a következő videóból ki is derül:

A szigettúrát nagyon élveztük, teljesen különleges volt a táj a talajtól kezdve, ami csak apróra tördelt korall. Ezt a táptalan talajt a madarak trágyázták használhatóra, illetve ők hordák ki rá a pinsonia fák magvait is. A pinsonia fák nagyon könnyűek, szinte szivacsszerű az állaguk, így tudnak minél több esőt megtartani, a talaj erre alkalmatlan itt. Több tízezer madár él a szigeten, egy részük Szibériából repül ide költeni. Miután felhizlalták a fiatalokat visszarepülnek, szerintünk nem éri meg, dehát ők tudják :).

A sznorkelezést nagyon élveztük a rengeteg medúza ellenére is. Teljesen veszélytelen apró medúzák voltak, ezek a teknősök kedvenc eledelei. Változatos volt az élővilág és második próbálkozásra sikerült teknőst látnunk! Lent ült a víz alatt egy korall közepén. Sajnos a látási viszonyok nem voltak tökéletesek a vízben, de így is élvezhető volt. Első körben még simán úsztunk a korallok felett, a másodikban viszont nagyon lecsökkent a vízszint, így volt egy pont, hogy épphogy ki tudtunk csak úszni a korallzátony fölül. Félelmetes volt, nagyon kell figyelni, mert könnyű tönkretenni a korallt. Sajnos mi is láttunk gondatlan fürdőzőket, akik észre sem vették, hogy a békatalpuk leér már a korallra. Bele sem merek gondolni, hogy a kínai csapat, akik utánunk mentek még be a vízbe mit műveltek vajon. Legyen elég annyi, hogy az egyikük fején fordítva volt a búvárszemüveg 😀 (az orrész állt felfele), nem is gondoltunk rá, hogy ezt el lehet rontani :).