Canberra nem rég múlt el 100 éves, létezését Sydney és Melbourne rivalizálásának köszönheti. A város elméletben tökéletes még most is. Elképesztő mennyiségű fával ültették tele és mindezek mellett elképesztő mennyiségű utat is lefektettek. A város alapterveire kiírt pályázatot egy chicagói tervező páros nyerte és a Mount Ainslie csúcsáról szemlélve jó munkát végeztek. A folyó, a War Memorial és a parlament nagyon jól jött ki, mondaná az ember, dehát nem a véletlen adta így ki. A kilátóban ki is van rakva a tervezők skicce amit a terep adottságai alapján rajzoltak (úgy, hogy még sosem jártak ott) konkrétan a jövőbeli kilátó pontjából megszerkesztve: igen precízek voltak, tényleg minden úgy van ahogy eltervezték.

A várost úgy tervezték meg, hogy nem egy egységet alkot, hanem több kisebb központot alakítottak ki és ezek között gyorsforgalmi utakat raktak le. Tényleg elképesztő mennyiségben vannak a 80-100 km/h-es limittel rendelkező utak. Judyék lakásához, ahol laktunk, a központból 8-as formában vezettek utak, így el lehetett dönteni, hogy a két lehetséges íves pályából melyiken menjünk (szinte semmilyen út nem egyenes, hanem valamilyen ívet követ). Ez egyrészt azért volt problémás, mert nem volt egyenes út ergó többet kellett autózni, másrészt meg azért mert sofőrként egyszerűen nem bírtam követni, hogy mi merre meddig :). Úgy képzeljétek el, hogy ezek az utak mindig egy teljesen semleges füves-eukaliptuszos-kis dombos tájban haladnak és bárhova mentünk legalább 4 komolyabb bal-jobb kanyar volt ahol fűutat váltottunk. Valahogy hiányoztak a viszonyítási alapok és azzal, hogy folyamatosan ívesen mentünk azt is elfelejtette az ember, hogy merről jött :).

Nyilván ezeket a lakók megszokják, megtanulják. A baj nem ebből lett, hanem ezekből a kis szatellit lakónegyedekből, amik apróbb különálló falukként működnek. Többet megnéztünk, mindegyik közepén van egy kis tó meg egy kis bevásárló rész, tehát elég “kedvesek”, de valójában mégsem működnek igazán jól. Egyrészt ezek kicsik, tehát annak a valószínűsége, hogy valaki pont ott lakik ahol dolgozik is, igen alacsony, főleg, hogy a munkahelyek leginkább a központi részen vannak csak. Erre rájön a chicagói tervezés hatalmas hiánya, hogy eleve nem villamosok / tömegközlekedés köré lettek a negyedek tervezve, így jószerivel csak autó az, amivel kényelmesen lehet haladni. Busz van, de ritka és drága. A bringára elég jól felkészültek, a főutak nagy részén lehet is bringázni, de ki akar a 80-100-zal száguldozó autók mellett tekerni? Illetve a távolságok is kicsit nagyok az üres országúti szakaszok miatt, könnyen van 20km két pont között.

Az autós életnek és a hibás tervezésnek köszönhetően a valójában Debrecennél is nagyobb város estére teljesen kihal. Mi ezt nem mértük fel, csak a helyiek véleményére támaszkodunk, illetve azt sem tudjuk, hogy milyen Debrecen központja este :). Mindenesetre hiába a sok belefektetett pénz és energia Canberra mégsem sikerült igazán élhetőre.

Pár megjegyzés a képekhez. A hatalmas tányérok a NASA és a helyi kutató intézet (CSIRO) közös rádió-teleszkópjai (remélem így hívják magyarul). Gyakorlatilag az összes űr-projekt használja ezt a központot kommunikációra. A NASAnak mindössze három ilyen telepe van a földön, ezen kívül van egy Spanyolországban Madrid közelében, illetve az USAban a Los Angeles melletti sivatagban. Szépen precízen egymástól 120-120 fokra vannak, így az űrállomással illetve a többi világűrben repülő cuccal folyamatos a kapcsolat, elég menő :).