ÖÖhhmm igazából már három napja megérkeztünk, csomagok is másfél napja, szóval igazán ideje van már egy ilyen posztnak!

A repülés: Isztambulba már eleve egy majdnem fél órás késéssel indultunk, ugyanis az ottani hatalmas köd miatt nem tudtak a repülők időben leszállni, ezért minket nem is engedtek felszállni. Persze utána is még jó nagyokat köröztünk leszállás előtt, majd ezek után a gép kitaxizott valami világvégi szerelő hangárhoz. Ekkor kezdett a hangulat paprikásabb lenni és a lépcsőre való 5 perc várakozás már nekünk is kicsit sok volt. Végül annyiban szerencsénk volt, hogy a busz 3 kapuval a mi bangkoki beszállásunk mellett tett ki. Ez jól is jött, gyakorlatilag az utolsó 10 ember között voltunk a beszállásnál, de mint kiderült egy kb. 10 percünk még volt tartalékban 🙂 (szerencsénkre kis késéssel indultunk, ha tartják magukat a menetrendhez akkor lehet nem férünk bele). Azt, hogy ezek után nem jött meg a csomagunk Sydneyben már csak beleegyezéssel nyugtáztuk.

A melatonin működött :). Ezt a hormont sötétben termeli a szervezet, vittünk magunkkal a repülőre is pár tablettával, hogy kicsit rásegítsünk. Igazából átállás szempontjából nagyon jól jött ki a repülés. A bangkoki indulás olyan otthoni éjfél körül volt, az első kaja után nagyrészt aludtunk a 10 órás úton, ami sötétben volt. Bangkokba viszont úgy érkeztünk, hogy ott újra világos volt, így a megérkezés előtti kaja elment reggelinek. A három óra várakozás meg ilyen “napközbeni” hangulatban telt el. A Bangkok-Sydney, szintén 10 órás repülő úton viszont a kaja után bevettük a melatonint is, ami érzésre elég jól elálmosított minket. Erre pluszban rájött, hogy itt is este volt útközben, tehát kvázi ezt is átaludtuk és tényleg úgy érkeztünk meg Sydneybe, hogy nem csak a városnak, hanem nekünk is reggelnek tűnt (persze fáradtság azért volt rajtunk).

A bland mealt ne válasszátok. Vagy hát nem tudom, szóval az úgy volt, hogy amikor foglaltuk a repjegyet a Turkish Airlinesnál, akkor megnyitottuk az extra étel igények opciót. Főleg viccből, hogy megnézzük a választékot, vagy hátha van ott valami extrán jó opció. Ekkor egy gyenge pillanatban azt hittük, hogy a “bland meal” a normál opció. Nem az :)! Ez akkor derült ki, amikor külön odajött hozzánk egy utaskísérő és megkérdezte, hogy akkor mi kértük-e ugye a bland mealt :D. No amit viszont hoztak a Turkish-en az első osztályú volt, tényleg az egyik legjobb repülős kaja amit eddig ettünk. Főleg csirke és hal, de meg volt szépen fűszerezve, szóval nem teljesen értettük, mitől bland. Na amit a thaion hoztak az viszont tényleg csak sót látott, natúr hús és főtt krumpli jellegű dolog volt. Innen már kevésbé volt vicces, mert mellettünk ilyen gusztább thai-abb jellegű kosztot hoztak ki.

Sydneyről természetesen lesz majd több poszt is, de így elöljáróban: süt a nap és kék az ég. Azért persze problémák is vannak, a Kookaburrák itteni idő szerint már hajnali 4:30-kor rákezdenek a röhögésre a kert végében lévő erdőben :). Első nap besétáltunk a 9km-re lévő bevásárló központba a helyi erdőn át. Igen nagy élmény volt így kezdésnek, főleg innen raktunk most fel képeket: