Hosszú várakozás és mindenféle extra program (tavi hajókázás) után végre megpillantottuk az Indiai Óceánt is! A helyiek által nem sokra tartott óceánpart valójában igen szép homokos-pálmafás volt. A víz borzasztó meleg volt, tényleg mint egy kád víz olyan volt érzésre. Sajnos itt sem látni igazán semmit a víz alatt a felkavart homok miatt.

Nagyon fura volt látni, hogy a tengerpart abszolút nincs kiépítve, egy-két működő épületen kívül egy rakás rozzant ház is állt Aleppey legjobb strandkapcsolatos helyein. Ja és ezek sem a tenger fele néztek, gondolom zavaró az állandó szél :D. Jó persze itt Indiában divat a fehér bőrszín, tele vannak a reklámok bőrfehérítő krémekkel, gondolom a napozás a helyiek rémálmaiban jön csak elő. Továbbra is nevezetességek vagyunk, a strandon is volt egy csapat aki lefényképezkedett velünk. Szerintem a facebookos jelenlétünk is jelentősen megnőtt az elmúlt hetekben, csak épp nem tudnak betaggelni minket :). Mondjuk érzésre a helyiek még kevésbé tudják Magyarországot elhelyezni a térképen, mint az amerikaiak. A városi strandon egy kisebb adag tömeg csak a naplemente körül jött elő, de akkor is inkább csak beszélgettek-nézelődtek, nagyon kevesen mentek is bele a vízbe. Ez részben visszavezethető arra is, hogy a legtöbben nem tudnak úszni, ezt megerősítették Kati indiai munkatársai is.

A képek egy része már nem az aleppey-i strandon készült, hanem kicsit északabbra a Marari beachen. Miután ez kint volt a városias részből, itt már szinte csak a halászok voltak a lézengő fehér turistákon kívül. Nagyon durván nyugis volt, ami nekünk tetszett. Nem az a tipikus olasz tengerpart, ahol egymás szájában fekszenek az emberek :). Ha turistával nem is, de rákkal tele volt a tengerpart. Mindegyiknek volt egy apró lukja a parton és onnan jártak ki a vízbe vadászni és hullámlovagolni.