Hétfőn ünnepnap volt (Sankranti – amikor papírsárkányokat eregetnek, az aratás végét jelzi) így amíg az újonnan érkezett 6 fős magyar csapat pihent, mi elmentünk kirándulni Hyderabad egyik nevezetességéhez (ami történetesen a legközelebb van hozzánk), a Golconda erődbe.

A vasárnapi tuktukozáson felbuzdulva most is azzal terveztünk menni. Ahogy kiléptünk a kapun érkezett is a tuktuk, végül két emberrel alkudoztunk egyszerre, ami nem bizonyult jó döntésnek, mivel miután a később érkezettnél kialkudtuk a 200 rupis árat, a két fickó összeveszett rajtunk és lökdösődésbe kezdtek. Mi nem akartunk dönteni, így inkább megfutamodtunk vissza a hotelbe és végül hívattunk taxit, ami bekapcsolt órával, jattal 300-ért elvitt minket.

Az erődnél elég nagy tömeg volt, nagyon sok helyi turistát és néhány fehér turistát láttunk (azt hiszem 15-ig számoltuk). A jegyért sorban állásnál érdekes volt, hogy engem kivett a sorból az őr és mondta, hogy majd Gábor vesz 2 jegyet, nekem nem kell sorban állni, várjak bent. Az erőd kapujánál nyomban ajánlotta magát egy hivatalos vezető, bemutatta a szokásos trükköt, hogy ha valaki lent a kapunál tapsol azt állítólag valahol fent a domb tetején hallani. Ebben végül nem sikerült megbizonyosodnunk, mert úgy döntöttünk, hogy inkább magunk fedezzük fel a romokat, komótosan.

Láttunk néhány szépen kidolgozott palotát, mecsetet, sok vésett díszítéssel, meg masszívabb termeket is, díszítés nélkül. Talán kicsit lehetne rendezettebb a hely, de Indiában ezen nem szabad meglepődni, hogy például a reflektorok áramkábelei csak úgy a mennek a föld fölött, vagy azon hogy szemetes az egész.

A hegy tetejéről nagyon jó kilátás nyílt a környékre, de sajnos nem lehetett messzire ellátni, mert elég nagy köd vagy szmog ül a város fölött, ez látszik is a képeken, meg az is hogy a városban nagy üzemben zajlanak az építkezések.