San Diegoba érkezés előtt egy autópálya pihenőben aludtunk meg a tengerparton. Reggel katonai helikopterek hangjára keltünk :). Mint kiderült itt van a haditengerészet egyik nagyobb támaszpontja, és úgy tűnik gyakorolnak is a srácok. Láttuk, hogy a távolban próbáltak partraszálló hajót is, illetve a vízen egy rakás hadihajó is állt.

San Diegoban derült ki, hogy az egyik repülőgép anyahajóból múzeumot alakítottak ki. Gondoltuk, hogy egy gyors délelőtti program erejéig nézzük meg, ilyet mégsem lát sűrűn az ember. Hát a gyors délelőtti programból, végül ilyen ebédet is kihagyjuk, hogy kiérjünk időben a SeaWorldbe verzió lett, de szerintem egyikünk sem bánta.

A hajó a USS Midway volt, a második világháború alatt kezdték el építeni, de a háború végéig nem készült el. Így is volt része konfliktusban: részt vett a koreai, vietnámi és az első öbölháborúban is. Még nem atomenergia hajtja, mint az újabbakat, de így is 50 km/h sebességre volt képes! (Erre egyébként szélcsendben szükség is volt a gépek leszállásához.)

Gyakorlatilag az egész hajót be lehetett járni, tényleg nagyon komoly múzeumot alakítottak ki. Mindehhez társult egy helyi viszonylatban olcsó belépő is (hasonlításképp a SeaWorld árának 1/3-a volt), ami tartalmazta az audio tour-t, vagyis egy kis kütyüvel minden érdekességnél meg lehetett hallgatni egy rövid szöveget. Ami külön érdekessé tette az egészet, hogy nem csak a száraz adatokat mondták el az összes repülőről/helikopterről, hanem mindig volt egy érdekes sztori is, amit egy volt pilóta mesélt el.

Ami még nagyon sokat színesített az egészen, hogy tele volt az anyahajó idős bácsikkal :). Mint kiderült ők szinte mind dolgoztak ezen a hajón, vagy legalábbis a haditengerészetnél, és most önkéntes munkában vannak itt, hogy segítsenek amiben tudnak. Az egyik öreg mondta, hogy ő azért szereti csinálni, mert itt meghallgatják, otthon az asszony már nem :). A hajónak az “island”, vagyis “sziget”, nevű részén nem is hallgattuk a hangos túrát, hanem ott végig vezetett túrát tartottak. A mi vezetőnk annó “zöld pólós” volt a dekken: vagyis a repülőgép katapultokat, illetve a gépeket elkapó kötélrendszert tartotta karban. (A dekken mindenkinek külön színes ruhája volt, kellett is, mert volt, hogy egyszerre ezer ember volt kint! Egyébként a hajón 4500-an voltak összesen.) Visszatérve az “island”-ra, ez gyakorlatilag az irányítótorony a hajón. A legelejében van a kapitány az fix, illetve még számtalan ember akiket nem tudtunk megjegyezni :) (navigátor, második tiszt, stb). Illetve itt kapott helyet a “pri-fly”, vagyis a primary flight control. Ez magyarul tükörfordításban “elsődleges légi irányítás”, a 9. képen látható BOSS feliratú székben ült ennek a főnöke, akiről azt mondta a vezetőnk, hogy sose mosolygott :). Ez egyébként érthető is, hiszen az ő felelőssége volt az összes repülőgép és pilóta az anyahajó 8 km-es körzetében. Mellette a MINI feliratú székben tanultak a fiatalok, legalább másfél évet le kellett itt húzniuk, és utána ülhettek át a BOSS-ba.

Csakhogy a BOSS munkakörét színesítsük, főleg ő szervezte a leszálló gépeket, míg a MINIben ülő tanonc kezelte a felszállást. Annyit kell tudni a leszállásról, hogy ez a legnehezebb feladat, amit a pilóta végrehajtott! Állítólag mérték valahogy a pilóták stresszszintjét, és leszállás közben magasabb volt, mint akció közben a levegőben. A leszálláshoz tartozott még egy érdekes pozíció a dekk szélén a leszállópálya mellett: azé az emberé aki a “földről” segítette a pilótát leszállás közben. Ex pilótákból képezték ki őket, nagyon nehéz volt beletanulni és szintén egy stresszes munkakör volt. Maradjunk annyiban, hogy nekik volt egy szivaccsal kibélelt “üregük” a műszereik mellett, és ha úgy látták, hogy a pilóta be fog csapódni, akkor oda tudtak leugrani, hogy megússzák az esetleges robbanást :).

Tömören ennyi, nézzétek meg a kis galériát amit összeraktunk:

Egy kis segítség a képekhez, a 4. képen van a repülőgép a Top Gunból :). A 6-7. kép egy csapatszoba, amikor a pilóták nem ettek, aludtak vagy repültek, akkor itt voltak. Körülbelül 20 ember volt egy csapatban, ebben a szobában kapták a missziók előtt az eligazítást. A 7. képen magyarázó öreg úr is egy ilyen csapat vezetője volt egyébként, a vietnami háborúban. Az eligazításokon kívül a lazulás is itt volt, esténként filmeztek, beszélgettek együtt. (Minden csapatnak külön szobája volt, és egy bevetésen vagy 8 különálló csapat is volt.)