Indul egy újabb utazós blogunk a http://lilarepa.hu/outsourced/ címen. Ez is 5 hét lesz, most Indiában. Igaz annyi szépséghiba van, hogy Katinak ebből 4 hét munka és csak 1 hét szabadság és én is csak a végére fogok csatlakozni. Azért reméljük megéri majd olvasni :).

Utolsó posztunkhoz egy videót raktunk össze az eddig kihagyott videókból. Nem azért maradtak ki, mert rosszak voltak, egy részüket kifejezetten ehhez a záráshoz vettük fel! Ok nem egy GoPro marketing videó, de azért szvsz nem lett rossz :).

Hogy Bede Mártont idézzük az utazós blogban az a jó, hogy elég egyértelmű, amikor vége van. Mondjuk sikerült az anyagok felrakását három hónappal elhúznunk, de ezen a felületen nem jelentkezünk többet. Most, ahogy ezt épp írjuk talán kicsit szomorú is, mi élveztük a bloggerkedést. Remélem sikerült pár olvasónknak kellemes perceket szereznünk, vagy meghozni a kedvet egy utazáshoz!

Miután hazajöttünk mindenki a “leg”-eket kérdezte, utolsó előtti posztunkban próbálunk kimerítően eleget tenni az igényeknek. Ezt még kint a reptéren írtuk össze, így még autentikusabb. Következzen hát a toplista:
– Város: San Francisco, a Golden Gate megnyerte a legszebb híd címét is.
– Lookout point (kilátó): Bryce Point (Bryce Canyon) / Grand Vista (Grand Canyon), nem tudunk dönteni a kettő között.
– Ha 1 hetet kéne egy Nemzeti Parkban eltölteni: Yellowstone.
– Program, nemzeti parkokon kívül: USS Midway (az önkéntesek sokat nyomtak a latba).
– Driving road (jó rajta vezetni és jól is néz ki): Utah 95/261 a kanyonvidéken.
– Vista road (brutál jól néz ki): Andris szerint a 101es út Carmel-BigSur között / Kati szerint a Beartooth Hwy (Yellowstone).
– Nyaraló: Spindrift road 157-es szám. Ez volt a feladványunk is, ha emlékeztek, a megfejtés pedig az Elemi ösztön.
– Fura kajálás: Dim sum good food, ahol angolul sem igazán beszéltek, de a kaja addiktív volt (Kati azóta is egy húsos-zöldséges dimsumra vágyik).
– Gyorskaja: Taco Bell (mexikói), több testhosszal. Két hétig nem mertük kipróbálni, de utána pótoltuk. Három hét alatt 11x :).
– Szállodaszoba: Las Vegas Stratosphere.
– Autós alvóhely: Kempingünk a Glacier Nemzeti parkban.
– Rossz élmény: igazán rossz nem volt, de elég tré volt a vezetés a prérin, illetve a csövesek a nagyvárosokban.
– Mit hoznánk haza: SPIRIT! Nehéz összefoglalni: nyitottság, barátságosság, önkéntesség, innováció és ilyesmik. Mosolyognak az emberek az sem utolsó.
Folytatás… →

Sajnos minden nyaralás véget ér egyszer. Mondjuk nem sajnálkoztunk, 37 nap annyi élményre volt elég, hogy meglehetős nyugodtsággal ültünk fel a reptérre vivő gyorsvasútra! A visszaérkezés San Franciscoba elég nagy flash volt, újra látni a várost egy hónap elteltével, futni még egy utolsó kört az autóval, jó volt na. Igaz sok időnk nem volt a kocsival, így is egy óra késéssel adtuk le. Sajnos reggel sok idő ment el a matrac leadásával, ami amúgy tulajdonképpen nem is sikerült, csak ott hagytuk egy kuka mellett :). Visszatérve a városra, ez volt egyértelműen a legjobb amerikai város amit eddig láttunk az úton. Idővel majd kiderül, hogy New York tudja-e űberelni, de nehéz lesz. Folytatás… →

A blogzáró posztok sorát egy vegyes képválogatással indítjuk. Lesz még egy búcsú San Franciscótól, illetve egy összesítő LEG poszt is! Ezek a képek leginkább az úton készültek és nem fértek be az eddigi galériákba. Előre is elnézést, hogy némelyik minősége nem annyira jó, de nagyrészt az autóból lőttük őket.

Az úton az éjszakák több mint felében az autóban aludtunk (összesen 20szor), ezen esték nagyobb részén vagy nem teljesen szabályosan az út mellett vagy a hivatalos autópálya pihenőben “parkoltunk”. Sajnos a sima útmenti parkolást szinte mindenütt tábla tiltja, így ilyen helyeket nagyon nehezen tudtunk elcsípni. Hát ez az egy részlet volt igazából zavaró az utunk során, ilyennel Európában gyakorlatilag nem találkoztunk. Mondjuk az autós utazásnak kint sokkal nagyobb múltja van, így jobban védekeznek a hobók ellen. Folytatás… →

Sajnos az éjszakai égbolt egy olyan csoda amihez egyre többet kell utazni. Itt van felettünk mindig, csak nem látszik, idegesítő mi? :) A Yosemite parkban épp az utolsó esténken adódott a lehetőség, hogy ott maradjunk egy csillag-bemutató estre. Ez alatt azt kell érteni, hogy egy tucat lelkes önkéntes nagyobbnál-nagyobb teleszkópokkal kivonult és kis sorbanállással mindbe bele lehetett nézni! Sőt volt egy hostunk is, Paul Salazar az UrbanAstronomer, aki legalább két órát mesélt izgalmas égi jelenségekről.

De először térjünk vissza a teleszkópokra! Láttuk a Szaturnusz gyűrűjét, illetve az M37-es “nyílthalmazt”. Ez utóbbiban nem vagyunk biztosak, mindenesetre irtó sok csillag látszódott egy hatalmas teleszkópban. Akkora házi gyártású cucc volt, hogy egy háztartási létráról kellett belenézni a figyelőbe. A Szaturnusz gyűrűje is érdekes volt, bár túl sokat még így sem láttunk belőle, meg hát elhiszem én, hogy ott van és a képek sem rosszak róla a neten. :) Folytatás… →

Már több mint két hónapja itthon vagyunk, de azért a Yosemite nemzeti parkot még szeretnénk bemutatni nektek! Megígérjük, hogy ez mostmár tényleg az utolsó nemzeti park. Kezdjük azzal, hogy az ötödik képet uraló brutál sziklafalnak még neve is van, ő az El Capitan és 1095 méterrel magasodik a völgy fölé. Hogy egyértelmű el capitan legyek, ez a völgy aljától, nem tengerszinttől számított magasság :)! A 9. képen még sziklamászokat is elcsíphettek, akik már negyedik napja vannak ezen a sziklán egy itt nyaraló nyugdíjas beszámolója alapján (aki egyébként egy távcsővel figyeli meg az összes mászót a völgyből). Folytatás… →

Többen kérdeztétek, hogy hogyan aludtunk a kocsiban. Röviden: köszönjük nagyon jól :), hosszabban: azért ez igényelt némi itthoni előkészületet, valamint minden estét egy rövidebb pakolással kezdtük. Ebbe amúgy elég gyorsan beletanultunk, a végére már kész koreográfiánk volt.

Mielőtt lefoglaltuk volna otthonról a bérautót már a neten utánajártunk, hogy a Priusnak síkba dönthetőek a hátsó ülései, ez volt a legfontosabb sarokpont (az hogy még keveset is fogyaszt, csak hab volt a tortán :)). Folytatás… →

Ma tudtunk élni, egy dupla nemzeti parkban jártunk a Sequoia és Kings Canyon NPben. Itt és gyakorlatilag csak itt találhatók még meg az óriás mamutfenyők. Hála istennek elég nehezen megközelíthető helyről van szó így lehetséges, hogy még ma is állnak ezek a kolosszális fák. Kicsit alacsonyabbak mint az örökzöld mamutfenyők (akikről már írtunk egy posztot nemrég), de a földről szemlélve ez a 90 méter vagy 110 méter szemre már nehezen megkülönböztethető.

Nem tudom segít-e a méretek érzékeltetésében, hogy a 8-11. képeken látható General Sherman becsült súlya 1910 tonna körül van, törzsátmérője pedig 7.7 méter (szemmagasságban). Ő a világrekorder a legnagyobb térfogat kategóriájában! Kora olyan 2500 év és gyakorlatilag bármelyik pillanatban kidőlhet :). Folytatás… →

Még adósok vagyunk pár képpel a 101-es útról. A jó idő miatt nem csak a Point Lobos, hanem a Julia Pfeiffer Burns State Parkot is megnéztük! Ha valaki netalán a 80as évek előtt járt itt és úgy emlékszik, hogy az ötödik képen látható vízesés annó a vízbe ömlött, az jól emlékszik :)! 83-ban volt egy hatalmas földcsuszamlás pár száz méterre a parktól, ami telehordta homokkal az öblöt. Még egy 20 év és elvileg elviszi az óceán. Folytatás… →

Éles szeműek észrevehetik, hogy ismét San Franciscotól délre vagyunk! Szerencsésen jött ki a lépés, maradt egy pár napunk, így elindultunk a parton további két nemzeti park irányába :). Folytatás… →

Magyarul örökzöld mamutfenyőnek, angolul szimplán redwoodnak hívjuk ezeket a hihetetlen fákat. Egykoron 8100 km2-nyi területet foglaltak el Oregon és California óceánpartján, mára már csak a 4%-a maradt meg és ennek is csak a fele védett területeken. Folytatás… →

Portland után visszatértünk a kedvenc 101-es utunkra! A következő adag képet az Oregon államban megtett olyan 500 kilométernyi parti útról válogattuk össze. Folytatás… →

Egy ilyen hosszabb útról hazatérve hajlamos az ember az ilyen apróbb vízesésekről elfeledkezni :). Folytatás… →

Itt Portlandben található a világ egyik legszebb és legautentikusabb japánkertje, mármint persze Japánon kívül. Ez egyike volt az út előtt betervezett sarokpontoknak, sikerült útba ejteni és nem csalódtunk. Szerencsésen érkeztünk, pont akkor indult a délelőtti ingyenes vezetett túra a kertben! Aki követi a blogot sejtheti, hogy a túravezetőnk ismét egy lelkes önkéntes volt, aki ráadásul évekig élt Japánban és így kente vágta a kultúrát. Folytatás… →

Portland egy meglehetősen kedves város Oregonban, sok szempontból összehasonlítható Pesttel. A régióban 2.2 millióan élnek, a várost a Willamette folyó választja ketté, amelyen 8 híd ível át. A budai rész olyan mint Buda, hegyes és zöld, a pesti oldal is olyan mint Pest :) Folytatás… →

Készültünk a londoni játékok végére egy poszttal az Olympic nemzeti parkról :) ! A terület mérsékelt övi esőerdő, mi az esőt megúsztuk, de köd azért volt. Folytatás… →

Az 1890-es évek elején Port Townsend abban a reményben épült fel, hogy az északnyugati országrész legfőbb kikötője lesz. Nagy területen terjeszkedett, óriás posta, templomok és bankok épültek a leendő lakosság kiszolgálására. Egyetlen hiba csúszott a számításukba, a várva várt vasútvonal a mai napig sem épült ki idáig. Folytatás… →

Újabb nemzeti park! A kanadai határ mellett található a Glacier nemzeti park, amely Waterton Lakes néven átnyúlik Kanadába is. Egyébként épp a kanadai oldalon van a világ egyik legromantikusabb hotelje a Prince of Wales Hotel (akit érdekel kattanjon ide). Mi nem itt szálltunk meg :), de az egyik legjobb kempinget itt csíptük el. Folytatás… →

Na még egy videó, aztán már tényleg továbblépünk ebből a nemzeti parkból :).

John Colter fiktív naplójából:
1806. augusztus 13-án sikerült végre rábírnom Lewist és Clarkot, hogy idő előtt elhagyhassam az expedíciót. Még vagy két hónap hátra lett volna, de már nem bírtam a véremmel. Összefutottunk két fickóval akik épp a Missouri folyó felső szakaszához tartottak, azt állították tele van hódokkal. Igazából még nem jártunk arra és rendes leírásunk sem volt, de megindultunk. Az európaiak megőrülnek a hód prémért, abban reménykedtünk, hogy majd csapdába ejtünk jópárat és akkor össze tudunk szedni egy kis pénzt. Folytatás… →

Újranézve a képeket úgy döntöttünk, hogy a Yellowstone nemzeti parkba vezető út képei is csak megérnek egy posztot. Folytatás… →

Az utunk gyakorlatilag véget ért, a blog még nem :). Még tartozunk néhány bejegyzéssel (az utunk fele még rejtély :)), közte rögtön a nemzeti parkok all-inclusive parkjával: kanyonok, vízesések, hegyek, gejzírek, bölények, Maci Laci és Bubu. Folytatás… →

Még az elején megfogadtuk, hogy state parkba nem megyünk be, mert nincs annyi időnk. Most szegtük meg először, mert ezt nem lehetett kihagyni. A különbség csak annyi, hogy a state parkot az állam tartja fent nem a “nemzet” és általában kevésbé látványosak. A Custer elvileg csak azért nem lett nemzeti park, mert Dél-Dakota hamarabb rátette a kezét :). Folytatás… →

Hát megöregedtünk, vagy legalábbis a sofőrünk :). Régen még elvezettem volna a keleti partig is, de már nem olyan idők járnak. Igazából nem is volt a táv olyan nagyon sok (640 km jutott erre a napra), de valahogy ízekre szedett. Ez már a préri, itt a táj tulajdonképpen szarvasmarhákból állt. Egyébként a préri valójában igen dombos rész, és ha csak egy snittet nézünk meg belőle, akkor az nem is rossz. De úgy levezetni a távot, hogy az út szinte egyenes, kb 80 km van egy-egy “történés” között és mindeközben még viszonylag lassú tempóval is megyünk (90-100): örjítő. Az autónk meg olyan unalmas, hogy arra nincs szó, a praktikussága is csak őrjítő ilyenkor.
Folytatás… →

Észak Amerika legmagasabban fekvő autóútján jártunk. Az egyik 14 ezres, a Mt Evans tetejéhez építettek az 1930-as években egy utat, hogy a nagyközönség is élvezhesse a magashegyi rétek vadvirágait és élővilágát. A magasság természetesen lábban értendő, a parkoló méterben számítva 4306 méteren volt. Folytatás… →

Igen a blogon a kanyonvidék után hirtelen Seattlebe kerültünk, de nemsokára visszatérünk még a Seattle előtti eseményekkel is! A valóságban egyébként épp átkeltünk a Golden Gate hídon San Franciscoba, majd el is hagytuk azt dél fele, újra :). Meg kell hagyni a Golden Gate a világ egyik legszebb hídja, egyszerűen jól néz ki és még igazán jó helyen is van.
Folytatás… →

A Bill & Melinda Gates alapítvány látogatóközpontjában jártuk, amely egy kicsit máshogy szól a látogatókhoz, mint a szokásos alapítványok szoktak. Ők kivételesen pénzt nem kérnek, csak a segítségedet. Pénzük az van, jelenleg éppen ez a világ leggazdagabb alapítványa, kicsivel az IKEA “adóelkerülési” alapítványa előtt (akit az Ikeas téma bővebben érdekel: Flat-pack accounting). Folytatás… →

Megvan Monettől az egyik vízililom festmény, Picassotól a négy fürdőző, Van Goghtól pedig egy a virágzó gyümölcsfák sorozatból és úgy istenigazán a helikopteres yacht sem hoz lázba? Mégis jó lenne a barátokon kívül másnak is megmutatni a több tízezer darabos Jimmy Hendrix memorabília kollekciót az 1,3 millió $-ért vett Stratocaster gitárral együtt? Gyanítom, hogy ilyen és ehhez hasonló gondokkal szembesült Paul Allen, amikor kitalálta, hogy létrehoz egy modern zenét feldolgozó múzeumot Seattle központjában. Az ember mégsem ülhet otthon tétlenül.
Folytatás… →

Seattle mellett található a Boeing legnagyobb repülőgép összeszerelő üzeme a világ legnagyobb térfogatú épületében (több mint 3 km hosszú az épület!). Tényleg marha nagy, bár kívülről nehéz érzékelni a méreteit, főleg a magasságát, mert nincsenek ablakok. A gyárlátogatásra sajnos nem lehetett bevinni semmilyen elektronikai eszközt, így nem tudjuk veletek megosztani a látottakat. (A képek a múzeumban készültek.)
Folytatás… →

A kanyonvidék általunk meglátogatott utolsó nemzeti parkja. Ezen kívül lett volna még kettő (Zion és a Canyonlands) de már így is 1600 km-t autóztunk a vidéken 4 nap alatt. Jöjjön az Arches!
Folytatás… →

Lassan végére érünk a kanyonvidéken tett körutunknak. Felmerül a kérdés, hogy nem unalmas-e ennyi szikla egymás után? Mi is tartottunk tőle, de egyáltalán nem. Valójában egész nagy különbségek vannak köztük, nagyon élveztük ezt a 4 napot, ami alatt a környéket bejártuk. Jöjjön Bryce Canyon, ami talán a Grand Canyon után a legnagyobb dobás, sőt bizonyos szempontból meg is haladja azt. Mindenkinek ajánljuk aki erre jár, hogy sétáljon le az “amfiteátrumba”, hatalmas élmény volt.
Folytatás… →

Képválogatás a kanyonvidék útjairól:

Újabb nemzeti park! Reméljük nem unjátok még, mert lesz még pár. A Capitol Reef nemzeti parkról indulás előtt semmit sem tudtunk, még a létezését sem. Így könnyen okozott pozitív meglepetést :). Folytatás… →

Újabb kivétellel ez sem nemzeti park. Ez egy nemzeti “monument”, ami kicsit más mint a park, de voltaképpen a különbséget mi sem értjük. (Ok wikipedián elolvastuk, de most senki nem untatunk vele.) Késő este érkeztünk csak meg ide, ugyanis a közelgő vihar miatt nem vállaltuk, hogy kint alszunk az autóban a főút mellett (pedig egy jó csillagvizsgáló helyet választottunk). Állítólag autóba nemigen csap a villám, de mi már ezt vizualizáltuk :). Szóval a kemping ekkor már tele volt, de volt egy hely ahol csak egy motoros hobó táborozott. Bekéredzkedtünk a helyére, mondván csak egy autónk van, még sátrunk sincs, persze simán belement. Égett a tábortűz, jót beszélgettünk vele és a szomszéd placcon táborozó sráccal.
Folytatás… →

Grand Canyon után a Monument Valley felé vettük az irányt. Ez kivételesen nem nemzeti park, hanem a Navajo indiánok saját (szent) területe. Már a főútról jól néztek ki a vörös butte-k (tanúhegyek), majd egy földúton körbe is járhattuk a terület egy részét. Sajnos a képek nem adják vissza rendesen a méreteket, ráadásul elég felhős is volt az idő, de elhihetitek, jó látványt nyújtott a környék!

Miután a Grand Canyonról képet már mindenki látott, inkább egy érdekes (nem saját, sajnos angol) videóval készültünk első körben:

Elnézést a trágár címért, de ezt a ziccert nem lehetett kihagyni :). Szóval most tényleg a wc-kről lesz szó, akit ez hidegen hagy, nyugodtan abbahagyhatja az olvasást :).
Folytatás… →

Az alább látható videón megtekinthetitek az eddigi legdrágább programunkat. Egy duplafedeles repülővel mentünk egy 30 perces kört Sedona felett.

Összevágtunk egy kis éjszakai videót Las Vegasról. Leginkább a Stratosphere torony tetején lévő extrém játékok vannak benne, meg némi látkép a városról 270 méter magasból.

Természetesen a Coloradon!

Folytatás… →

Nagyon durván vegyes képgalériát raktunk össze, remélem azért volt értelme így is :). Az elején van pár kép a Stratosphere szálló tornyából (itt szálltunk meg, a 20-on volt szobánk). A torony amúgy 350 méter magas, a kilátó rész olyan 270 méteren van. Utána jön egy adag vegyes kép amit sétálás közben lőttünk. Apropó sétálás, vagy 12 km-t legyalogoltunk az este. Ami látszólag közel van, az igazából messze van és magas. Ami csak egy keresztutca, az 500m-re van legalább, szóval csalóka. Autóval is bejárható, állítólag mindenütt ingyenes a parkolás, bár autóval sem túl gyors mert éjjel is dugó van.
Folytatás… →

Összeraktunk egy galériát a San Diegoból Las Vegasba vezető útról. Ha így haladunk hazatérés után egy hónappal fel is kerül minden :).

San Diegoba érkezés előtt egy autópálya pihenőben aludtunk meg a tengerparton. Reggel katonai helikopterek hangjára keltünk :). Mint kiderült itt van a haditengerészet egyik nagyobb támaszpontja, és úgy tűnik gyakorolnak is a srácok. Láttuk, hogy a távolban próbáltak partraszálló hajót is, illetve a vízen egy rakás hadihajó is állt.

San Diegoban derült ki, hogy az egyik repülőgép anyahajóból múzeumot alakítottak ki. Gondoltuk, hogy egy gyors délelőtti program erejéig nézzük meg, ilyet mégsem lát sűrűn az ember. Hát a gyors délelőtti programból, végül ilyen ebédet is kihagyjuk, hogy kiérjünk időben a SeaWorldbe verzió lett, de szerintem egyikünk sem bánta.
Folytatás… →

Láthatjátok, hogy a legmostohább körülmények között is a kedves olvasó kiszolgálását tartjuk szem előtt. Itt épp a San Diego-i fiúprogram leírása készül.

Már indulás előtt megvettük a jegyeket a SeaWorldbe, így már nagyon vártuk. Igazából ez egy vidámparkkal fűszerezett állatkert, ahol a tengeri állatokra szakosodtak. Van nekik legalább 4 orkájuk, számtalan palackorrú delfinük, 2 rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfinük, amik fel is lépnek (ugranak és fröcskölnek, ennyi a szerepük) – ez egyedülálló a világon. A delfinek közül csak néhányan lépnek fel, a többiek a delfinsimogatóban úszkálnak, vagy a külön fizetős “találkozás a delfinekkel” programban örvendeztetik a magamfajta delfinimádókat. Igen, jól olvastátok, volt delfinsimogató!
Folytatás… →

Kicsit megcsúsztunk most a blogbejegyzésekkel… Az elmúlt két nap csak autóztunk, vagy Las Vegasban sétáltunk, nem volt idő írni. Folytatás… →

Csináltunk még egy fókás videót, mi még nem unjuk :). Nagyon durva itt a természet, Európában sajnos ilyesmi már nincs is igazán. A videón látható hely San Diego egy kedvelt strandja, és úgy úsznak oda a búvárok, mintha a legtermészetesebb lenne, hogy egy fóka kolónia lakik a partmenti sziklán.

Los Angeles az USA második legnagyobb városa, 3,8 millió lakossal. A megye lakossága 9,8 millió, gyakorlatilag Magyarország, attól eltekintve, hogy gazdasági termelésük több mint háromszoros hozzánk képest. Nyilván ehhez a “jó” adottságok kellettek: nincs ivóvíz, nincs természetes kikötő és tulajdonképpen olyan sok látnivaló se. Amolyan régi Dubai feeling csillagokkal az utcán, egy öreg felirattal a hegyoldalban és persze mesterséges “Velencével” fűszerezve.
Folytatás… →

Folytatás… →

Eddig elhallgattuk azt a sztorit, hogy hogyan égtünk le bringázás közben :). Az óceánpartnak egészen különleges időjárása van: úgy indultunk el bringázni, hogy attól féltünk, hogy fázni fogunk rövidnadrágban. Végeredményben tényleg fáztunk az út végén, még szerencse, hogy dzsekiket pakoltunk, kellett is. Szóval eközben viszont simán leégtünk, pedig nap alig-alig jött ki a felhők közül. Az igazság az, hogy valójában már viszonylag délre vagyunk (kb Andalúzia felett még), csak az óceán felöl jövő hideg miatt nem lehet észrevenni.
Folytatás… →

Csináltunk még egy kínai boltos posztot (ez még SF, azóta már jóval délebbre vagyunk). Kétszer is voltunk fent a kínai negyedben enni-vásárolni, elég jó hangulata van. Az árak általában jobbak vagy hasonlóak mint otthon. Ez persze SF más negyedeire nem érvényes, egy kaja legalább 8$/fő, és ez kb egy hamburgert jelent, vagy valami hal+krumpli ilyesmi. Mint kiderült a borravaló 10%, ha csak kb oké volt, 15% ha elégedett vagy, és 20% ha jó volt. Azt hiszem ezt nem fogjuk tudni tartani…
Folytatás… →

Egy gyors helyesbítéssel kezdünk :). Kati a videón helytelenül azt mondta, hogy jön a villamos, miközben a helyes kifejezés a “kábeles” lett volna. (Egyértelmű Kapitány Kati: a kocsik kábellel vannak összekötve, és így egymást húzzák le-és-fel. Az is látható volt, hogy a rendszer bugos, ezért ment az egyik kábeles után egy teherautó, amivel meglehet tolni a cuccot.)

Vasárnap átvettünk egy összesen 500 km-t futott fehér Priust! Oltári japánműanyag bűz van benne, de amúgy tök jó. Tele van kijelzővel, ahol nézheted mennyire vagy környezetbarát :). Sőt sikerült megoldani, hogy usb-ről menjen a zene, szóval tök jó. Mobilnetünk is van, azzal mondjuk meg kellett szenvedni. Végül vettünk egy 30$-os telefont, csak a simkártya miatt, és azzal fel tudtok éleszteni az 5 gigás netet (30$ volt az is 30 napra). Vagy 2 órát tengődtünk mire meglett, de Kati türelmesen eltelefonált a t-mobilos alkalmazottakkal.
Folytatás… →

Csináltunk egy videót :). Nem lett tökéletes, mivel bringáról van filmezve, de talán visszaad valamit a város hangulatából.

Ma csak egy képriporttal készültünk a tegnapi napról. Illetve annyit mindenképp megjegyeznék, hogy nagyon durván kedves, segítőkész és jókedvű mindenki akivel találkoztunk a városban.

Folytatás… →

Tegnap kicsit szétszórtak voltunk estére :), de most úgy érezzük, hogy sikerült átállnunk. Otthoni idő szerinti 15:15kor keltünk, ami itt 6:15. Este egy kört már sétáltunk SFben, egész élhető nagyvárosnak néz ki így első blikkre. Ami igazán érdekes még az az időjárás, ami minden utcában más. A nagy házak miatt a benapozás nem túl egyenletes, illetve az óceán felől futó hosszabb utcákon meg egész hideg szélt fújt már este 6 kor is. Sőt helyütt már ilyen óceáni köd is volt, szmogot nemigen látunk, és büdös sincs. Az óceánt még nem láttuk, csak a belső öböl részét, ami úgy néz ki mint a Balaton: totál olyan a színe, és ugyanolyan hajók járnak rajta az öbölben. Ok két emeletes hatalmas híd még nincs otthon, bár az M8 még mehet majd keresztben a tó felett :D.
Folytatás… →

Mai “uptime” eddig: 20 óra 40 perc, és itt még csak délután fél 4 van, szóval egy jó 4-5 órát még ki kéne bírnunk :). A megérkezés tényleg hihetetlen, minden apró részlet más. Már érezzük az agyunkban, hogy az EU “mintakészlet” kukázható: mások az autók, táblák, lámpák, házak, emberek, egyszóval minden. A repülő Grönland felett ment, szerencsére egyszer-kétszer feloszlott a felhőzet: gyönyörű érintetlen volt a jeges táj.

Szinte hihetetlen, de már a levegőben vagyunk. Tegnap egy egész sima pakolással (0:10ig), egy laza 3:50-es keléssel megindultunk. A Frankfurt-San Francisco járatunk az LH454, ezt a FlightRadar24 oldalon tudjátok követni.

(Az iménti hírek persze csak akkor igazak, ha nem történt közben semmi gixer, hiszen ez egy időzített poszt, 0:06 perckor írjuk épp… :D)

Egy ilyen utazóblogot nehéz indítani, hiszen még nincs semmilyen témánk terítéken. Pakolás ezerrel, indulás június 14-én reggel 6:15kor, egy átszállással érkezés helyi idő szerint ebéd után San Franciscoba. Frankfurtból már a nagy Airbussal megyünk, bár gondolom a 11 és fél órás útból ez maximum az első fél órára fog élményt nyújtani. Visszaindulás csak július 21-én, 5 hét talán már elég lesz egy kis kizökkenésre. Blogot nem azért írunk, mert ez feltétlenül egy életreszóló epic journey lesz, de reméljük azért közelít majd hozzá :).

Egyelőre nem is szaporítjuk tovább a szót, jöjjön az út hivatalos zenéje: