Port Douglas kikötőjéből az úton harmadszor is kihajóztunk a Nagy Korall Zátonyra, de most egy speciálisan sznorkelezésre (könnyűbúvárkodásra) és búvárkodásra szakosodott hajóval. A SilverSonic hajó az Agincourt Zátonycsoportra, a korallzátony keleti határára viszi ki a búvárokat. Erről azt olvastuk, hogy itt a legszebb a korall élővilág, mivel itt még nem fakította ki a szárazföldről bemosott, a cukornád termeléséhez használt műtrágya és permetszer.

A nap során három különböző ponton állt meg a hajó, parkolás után leengedte a hátsó deck egy részét a vízbe, ahonnan kényelmesen be lehetett toccsanni. Ilyenkor nyáron a tengervíz 28-29 fokos, emiatt ezen a vidéken sok lehet a medúza, amelyek közül néhány akár életveszélyes is lehet. Emiatt kizárólag teljes testet fedő vékony kezeslábasban mentünk be a vízbe, ez a ruha nem csak a medúzák ellen, hanem a nap ellen is ideális védelem volt. Nekünk óriási szerencsénk volt, mivel egy optimális napot fogtunk ki, sütött a nap és a víz olyan tiszta volt, hogy simán leláttunk 7-8 méteres mélységbe.

Befizettünk egy-egy félórás vezetett búvárkodásra, így rögtön az első helyen azzal kezdtük, hogy a nagy palackkal a hátunkon csobbantunk. Szép lassan, egy kötél mentén haladtunk egyre mélyebbre, majd elhagytuk a kötelet és szabadon úsztunk. Sajnos Kati még azzal volt elfoglalva, hogy a bal fülében nyomáskiegyenlítsen, mikor Andris arra koncentrált, hogy jól mutasson a teknős mögött :). Még jó, hogy a fotós srác pont azt mondta merülés előtt, hogyha ott van ő meg a teknős, akkor menjünk oda, bár hozzátette, hogy azért ez az első merülésen úgysem jön össze :).

A búvárkodás után még volt egy kis időnk a “megszokott” pipás úszkálásra, majd egy rövid továbbhajózás után megálltunk a második ponton, ahol egy kb. 20 méter magas vízalatti hegy mellett sok, nagy ezüstösen szikrázó hal úszott. Volt egy nagyobb kiterjedésű korallzátony is, ami mellett hosszában úsztunk, megfigyelve a tenyérnyi halak mindennapi életét és civakodásait is. A harmadik megállónál a búvárokat “kidobtuk” hamarabb, majd a hajó beparkolt egy következő zátonyszakasz mellett. Itt volt szerencsénk bébicápákat látni, teknőssel úszni és együtt levegőzni a vífelszínen és megszámlálhatatlan mennyiségű kis és nagytestű halat látni. Kati még látott egy csapat kisujjméretű halat, akik kiugorva a vízből menekültek valami elől. Iszonyatosan élveztük a vízfelszínen úszkálást, különösképpen, hogy ilyen meleg és tiszta volt a víz. Épp amikor már teljesen elköszöntünk a zátonytól és úsztunk a hajóhoz, hátulról érkezve elhúzott 15 centivel a hasunk alattunk egy jó erős méteres Napóleon hal. Kicsit betojtunk :). Aztán kiderült, hogy barátságos hal, szokták is etetni ha előkerül.

Port Douglasból az út Palm Cove-ig (ahol az utolsó három estére volt szállásunk) pedig maga a mini Great Ocean Road. Tényleg nagyon szép út, sok szakaszán végig a part mellett halad. A rákövetkező napokban még egyszer megtettük az utat fel és alá, mikor Cape Tribulationbe mentünk, de az már a következő poszt része :)!